Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Desnos, Robert: Ébredések (Réveils Magyar nyelven)

Desnos, Robert portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Réveils (Francia)

Il est étrange qu'on se réveille parfois en pleine nuit

En plein sommeil quelqu'un a frappé à une porte

Et dans la ville extraordinaire de minuit de mi-réveil et de

mi-souvenir des portes cochères retentissent lourdement de rue en rue

 

Qui est ce visiteur nocturne au visage inconnu

que vient-il chercher que vient-il espionner

Est-ce un pauvre demandant pain et gîte

Est-ce un voleur est-ce un oiseau

Est-ce un reflet de nous-mêmes dans la glace

Qui revient d'un abîme de transparence

Et tente de rentrer en nous

 

Il s'aperçoit alors que nous avons changé

que la clef ne fait plus manœuvrer la serrure

De la porte mystérieuse des corps

Même s'il n'y a que quelques secondes qu'il nous a

quitté au moment troublant où l'on éteint la lumière

 

Que devient-il alors

Où erre-t-il ? souffre-t-il ?

Est-ce là l'origine des fantômes ?

l'origine des rêves ?

la naissance des regrets?

 

Ne frappe jamais plus à ma porte visiteur

Il n'y pas place à mon foyer et dans mon cœur

Pour les anciennes images de moi-même

Peut-être me reconnais-tu moi

je ne saurai jamais te reconnais-tu



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wikipoemes.com

Ébredések (Magyar)

Különös hogy néha éjnek évadján arra ébredünk

Hogy alvás közben valaki kopogott

S az éjfélben levő ébredőfélben levő emlékezőfélben levő

városban vaskapuk döngenek súlyosan utcahosszat

 

Ki ez a nemismert arcú éjjeli látogató

minek jön ki után szaglászik itt

Vajon szegény kenyérkunyeráló hajlékkunyeráló

Vajon tolvaj vajon szarka

Vajon saját tükörképünk-e ő

Szakadéknyi átlátszóságból tér-e meg

És próbál hazajönni belénk

 

Ilyenkor azt látja hogy megváltoztunk

hogy a kulcsa már nem illik a zárba

A testek titokzatos ajtózárjába

Még ha csak pár másodpercre hagyott is itt minket

a zavarbahozó lámpaoltás után

 

Mi lesz vele olyankor

Merre bolyong? szenved-e?

Így születnek az álmok?

Így születik a kísértet?

Így születnek a megbánások?

 

Nálam többé ne kopogj  látogató

Nincs hely a házamban a szívemben

Régi képmásaim számára

Talán rámismersz

sohasem fogom megtudni ráismersz-e magadra is



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap