Fombeure, Maurice: Préférence

Je transporte une flèche enfoncée dans mon cœur,
une flèche de bronze, d'or ou de mirage
mais quand j'accuserais le „dur Éros vainqueur”
cela n'apaiserait mon tourment ni ma rage.
 
Je caresse une femme endormie dans mon cœur
une femme de soie, de langueur et de lune,
une seule; et cela suffit à mon bonheur,
unanime une amie fervente: "el ulalune".
 
Je possède un village étalé dans mon cœur
au bord d'une rivière au clair méandre lent
Au bas d'une forêt d'où surgit le piqueur
et que l'automne enflamme au moins une fois l'an,
 
Je recèle une mort enfermée dans mon cœur
qui me suit pas à pas, me parfait, me protège
pour effacer un jour -ah, silence ou rancœur-
et la femme et l'amour, et mes pas sur la neige.

Egy szívembe hatolt nyilat hordozgatok,
Hegyét bronzból, csontból, ábrándból faragták.
S ha Éroszt vádolnám, aki rám bajt hozott,
Nem csendesítené kínom, sem haragját.
 
Szívemben egy alvó asszonyt csókolgatok,
Kit selyemből, vágyból és holdfényből szőttek,
Csak egy nőt, és véle igen boldog vagyok,
Mindennél szeretőbb, drága barátnőmet.
 
Szívemben egy széles falut birtokolok,
Mely egy folyó fénylő kanyarjában lapul,
Hol az erdő alján jönnek az aratók,
És az ősz évente aranylángokra gyúl.
 
Szívemben egy rejtett halált takargatok,
Mely óv, nyomomban jár, s jobbá tesz mint voltam,
- Ó csend vagy bosszúság? - aki eltakarod
Nőm képét, szerelmem s lábnyomom a hóban.