Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Frénaud, André: Épitaphe (Lorsque je serai mort…)

Frénaud, André portréja

Épitaphe (Lorsque je serai mort…) (Francia)

Lorsque je serai mort, avec de la poussière

sur les buis - et les chiens joueront avec les enfants,

personne n'est en faute - le soleil

luira dans l'étang pour se délasser,

au matin sur les plates-bandes une buée perle ;

emmêlé avec les plantes je croîtrai parmi elles,

éparpillé avec les graines, délivré.

 

Tout sera en ordre, ni plus ni moins. La nature

brouille les pistes, poursuit ses jeux, elle rit.

Bienveillante avec d'autres, il le faut croire,

jusqu'à les lâcher quand il lui plaît.

Mais quel tremblement dans vos voix sera-t-il demeuré,

de ma voix qui avait parlé pour vous ?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://bengricheahmed.over-blog.com

Sírfelirat (Ha meghalok…) (Magyar)

Ha meghalok, porral a bokrokon

– s a kutyák a gyermekekkel játszadoznak,

senki se lesz hibás – a nap

megcsillan enyhülésül a tavon,

reggel az ágyásokon pára gyöngyözik;

a növényekkel elkeveredve, velük együtt növök,

szétszóródva az elhulló magokkal.

 

Rendben lesz minden, se több, se kevesebb. A természet

eltörli a lábak nyomát, játssza tovább játékait; nevet;

jóságos, el kell hinni, a többiekkel,

aztán, ha úgy tetszik neki, elejti őket.

De micsoda remegés marad majd hangotokban

hangomból, amely értetek beszélt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap