Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

France, Anatole: A Csipkerózsikával együtt száz esztendőre álomba merült Cigogne hercegné és Monsieur Boulingrin története (részlet) (Histoire de la duchesse de Cigogne et de M. de Boulingrin qui dormirent cent ans en compagnie de la Belle-Au-Bois-Dormant (extrait) Magyar nyelven)

France, Anatole portréja

Histoire de la duchesse de Cigogne et de M. de Boulingrin qui dormirent cent ans en compagnie de la Belle-Au-Bois-Dormant (extrait) (Francia)

(...) Le premier ministre qui, sous le faible roi Cloche, gouvernait la monarchie, M. de la Rochecoupée, respectait les croyances populaires, que tous les grands hommes d'État respectent. César était pontife maxime ; Napoléon se fit sacrer par le pape ; M. de la Rochecoupée reconnaissait la puissance des fées. Il n'était point sceptique ; il n'était point incrédule. Il n'arguait pas de faux l'oracle des sept marraines. Mais, n'y pouvant rien, il ne s'en inquiétait point. C'était son caractère de ne pas se soucier des maux auxquels il ne savait remédier. Du reste l'événement annoncé n'était pas, selon toute apparence, imminent. M. de la Rochecoupée avait les vues d'un homme d'État, et les hommes d'État ne voient jamais au delà du moment présent. Je parle des plus perspicaces et des plus pénétrants. Enfin, à supposer qu'un jour ou l'autre, la fille du roi s'endormît pour un siècle, ce n'était à ses yeux qu'une affaire de famille, puisque la loi salique excluait les femmes du trône.
   
Il avait, comme il le disait, bien d'autres chats à fouetter. La banqueroute, la hideuse banqueroute, était là, menaçant de consumer les biens et l'honneur de la nation. La famine sévissait dans le royaume et des millions de malheureux mangeaient du plâtre au lieu de pain. Cette année-là, le bal de l'Opéra fut très brillant et les masques plus beaux que de coutume.
   
Les paysans, les artisans, les gens de boutique et les filles de théâtre s'affligeaient à l'envi de la malédiction fatale qu'Alcuine avait donnée à l'innocente princesse. Au contraire les seigneurs de la Cour et les princes du sang royal s'y mon traient fort indifférents. Et il y avait partout des hommes d'affaires et des hommes de science qui ne croyaient point à l'arrêt des fées, pour cette raison qu'ils ne croyaient pas aux fées.
    
Tel était M. de Boulingrin, secrétaire d'État aux Finances. Ceux qui se demanderont comment il pouvait n'y pas croire puisqu'il les avait vues, ignorent jusqu'où peut aller le scepticisme dans un esprit raisonneur. Nourri de Lucrèce, imbu des doctrines d'Épicure et de Gassendi, il impatientait souvent M. de la Rochecoupée par l'étalage d'un froid aféisme *.
    
— Si ce n'est pour vous, soyez croyant pour le public, lui disait le premier ministre. Mais, en vérité, il y a des moments où je me demande, mon cher Boulingrin, qui de nous deux est le plus crédule à l'endroit des fées. Je n'y pense jamais et vous en parlez toujours (...)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://short-edition.com/fr/classique/ anatole-france/histoire-de-la-duchesse-de-cigogne -et-de-m-de-boulingrin

A Csipkerózsikával együtt száz esztendőre álomba merült Cigogne hercegné és Monsieur Boulingrin története (részlet) (Magyar)

(...) Monsieur de la Rochecoupée miniszterelnök, aki is a gyengekezű Cloche király uralkodásának idején a monarchiát irányította, tisztelte a népi hiedelmeket, mint ahogyan minden nagy államférfi tiszteli őket. Caesar pontifex maximus volt [főpapi hivatalt is viselt]. Napóleon a pápával szenteltette magát császárrá; Monsieur de la Rochecoupée elismerte a tündérek hatalmát. Egyáltalán nem volt szkeptikus, hitetlen. Egyáltalán nem tagadta a keresztanyák [a Csipkerózsika keresztelőjére meghívott tündérek] jóslatának érvényességét és megalapozottságát. De minthogy nem tehetett ellene semmit, nem is voltak miatta álmatlan éjszakái. Ilyen volt ő: nem törődött az olyan bajokkal, amelyeket úgysem volt módjában orvosolni. A beharangozott esemény, minden valószínűség szerint, egyébként sem volt küszöbön álló, közeli veszély. Monsieur de la Rochecoupée egy államférfi fejével gondolkodott, márpedig az államférfiak sohasem látnak túl a jelen pillanaton, a jövővel nem gondolnak azok; a legkörültekintőbb és legélesebbszemű államférfiakról beszélek. Végül pedig, ha feltételezzük is, hogy a királylány előbbutóbb valóban el fog aludni egy évszázadra, a miniszterelnök szemében ez pusztán családi ügy volt, minthogy a száli törvény [másfélezer évvel ezelőtti frank azaz ófrancia törvénykönyv] értelmében nők amúgy sem örökölhetik a trónt.

Akadt annak, mint szokása volt mondogatni, éppen elég gondja-baja anélkül is. Ott volt neki a pénzügyi csőd, a hajmeresztő pénzügyi csőd, amely a nemzeti vagyon és a nemzeti büszkeség felőrlésével fenyegetett. Dühöngött az éhínség, szerencsétlenek milliói rágták a falat kenyér híján. Abban az évben raagyogóan sikerült az Operabál, a színpadi kosztümök brilliánsabbak voltak, mint valaha.

A parasztok, a mesteremberek, a kalmárok és a színházak leánysereglete egymást túlszárnyalva sopánkodtak rajta, hogy milyen végzetes átkot mondott ki Alcuine tündér az ártatlan királyleánykára. Az udvari nemesség és a királyi család hercegei éppen ellenkezőleg közömbösek voltak. És mindenütt akadtak olyan üzletemberek és tudósok, akik egyáltalán nem hittek a tündérek határozatában, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem hittek a tündérekben.

Ezek közé tartozott Monsieur de Boulingrin, a pénzügyi államtitkár is. Akik nem értik, hogyan kételkedhetett a tündérek létezésében azok után, hogy saját szemével látta őket, azok nem tudják, meddig képes elmenni a hitetlenség egy racionálisan okoskodó elmében. Ez a Lucretiuson nevelkedett, Epikurosz és Gassendi doktrináit magába szívott elme gyakran bosszantotta Monsieur de la Rochecoupée-t hidegvérű afeizmusának* fitogtatásával.

— Ha a saját szakállára nem is, legalább a közvélemény szemében legyen hívő, szokta volt mondogatni neki a miniszterelnök. Őszintén szólva, kedves Boulingrinem, vannak pillanataim, amikor nem tudom, kettőnk közül ki a hitetlenebb tündérügyben. Nekem eszembe sem jutnak, maga meg folyton róluk beszél (...)

    

V.ö.: „Bigott racionalista” (Wilhelm Busch: Aforizmák, ezen a web-oldalon), és a hozzáfűzött megjegyzés.

Nekem is régen eszembe jutott már, hogy a dogmatikus racionalisták — nem csak a kommunisták és egyéb marxisták — tulajdonképpen sokkal gyökeresebben hisznek Istenben és a transzcendentális dolgokban, mint mások, éppen ezért tagadják olyan hisztérikusan.

Ilyesmiről vitatkozott egyszer három Nobel-díjas atomfizikus. A kommunista vagy legalábbis kommunista-szimpatizáns Paul Dirac, aki talpnyalás céljából többször is meglátogatta a népirtásos Szovjetúniót, a tökéletesen irracionális abszurditás birodalmát, bőbeszédűen kifejtette az Isten kitalált és fölösleges voltáról szóló materialista közhelyeket. Wolfgang Pauli így reagált: „O.K., Dirac barátunknak van egy vallása, és annak ez a vezérelve: »Isten nincs és Paul Dirac az Ő prófétája.«”

Anatole France többek között éppen a szkepticizmusáról híres; csakhogy az ő szkepticizmusa nem korlátolt, bigott, szimplifikáló és doktriner szkepticizmus.

   
    
* Afeizmus: szójáték. Atheizmus = Isten létezésének tagadása; fée = tündér; afeizmus = a tündérek létének tagadása, „tündértagadás”.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap