Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ganzo, Robert: Orinokó (Orenoque Magyar nyelven)

Ganzo, Robert portréja

Orenoque (Francia)

Orenoque, fleuve qui roule
parfums et clameurs à travers
des paradis et des enfers
avec ton nom de femme saoule
el tes couleurs de mascarade,
mais pur encore, el loin de vous,
Indes, théâtre pour les fous,
Europe triste, Orient fade!
 
Déversoir scintillant des Andes
pour le chaotique troupeau
des monts qui, blessés sous leur peau,
saignent en loi comme des viandes.
Mais quand la nuit souffle les bords,
un éventail glisse, s'allume,
soudain se ferme el c'est alors
la mort sous des baisers de plume.
 
Chute molle des araignées
sur de fragiles colibris,
terres mouvantes imprégnées
de vains sursauts et de débris,
vous êtes d'un Ordre impassible
comme toute exaltation,
comme la poussière invisible
qu'entraîne un vol de papillons.
 
Oiseau-fantôme dont les cris
ne révèlent pas la présence,
je le cherchais el l'ai surpris,
mais lu n'avais pas d'apparence.
C'était le vent dans les roseaux
el les joncs de ma nostalgie
qui mêlait ton cri de magie
au feu d'artifice d'oiseaux.
 
Dans mes veines je vous ressens,
étreintes vertes, solitudes,
silences serrés, plénitudes,
brûlante ombre développée
jusqu'à ses plus sombres étangs;
domaine aveugle où je n'entends
qu'une confuse mélopée,
au fond de moi, depuis quel temps?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gallica.bnf.fr

Orinokó (Magyar)

Orinokó, párás neszekkel
futó folyó, ki zsongva lágy
mennyen és habzó poklon át
hömpölyögsz ittas nő-neveddel,
s báli színeid mámorától
fénylőn, de szűzen - Indiák,
Kelet s Nyugat: az únt világ
eszelős szinpadától távol!
 
Andesek mély vályúja, mely bús
hegyek nyájának adsz italt;
hűsölnek benned, s összemart
hátuk vért izzad, mint a nyers hús.
De ha az éj a partra száll,
mintha legyező nyílna renyhén,
villan, bezárul, s a halál
lebben a szárnyak puha pelyhén.
 
Gyöngéd kolibri szomju póknak
puha hálói közt rabul,
ingó talaj, mely pállva rothad
és néha föllüktet vadul:
bennetek is a szenvtelen Rend
ragyog, akár a vágy egén,
vagy mit a pille röpte rebbent,
a por parányi fellegén.
 
Madár-kisértet, éneked
sikolt, de lényed láthatatlan,
kutattalak s megleptelek,
de mégsem fogható alakban:
csak a futó szél zengte át
mélyén a honvágy nádasának
bűvös szavaddal a madárhad
tüzijátékos kardalát.
 
Véremben éltek, sűrü táj,
zöld indabörtönök, magányok,
teljesség, fojtó némaságok,
s parázslón árnyad legsötétebb
taváig lobbanó homály;
vak táj, ahol zsibongva száll
a kúsza zsongás, mit a lélek
vak éje ont - mióta már?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Gy.

minimap