Goffette, Guy: La visite

Par la fenêtre entrouverte : mille cris d’oiseaux,

le vert bruissement et la voix d’une enfance

parmi  les collines, l’assourdissante joie

de midi, voilà pour ce qui est de voir

et d’entendre, couché dans des draps blancs,

les porteurs d’oranges et de larmes rentrées

qui s’ingénient à doubler ton silence. La mer

tirant sur ses chaînes, c’est plus loin,

au fond des membres. Ici, à marée basse,

tu souris comme on aligne sur la plage

ces grands châteaux qui ne vieillissent pas :

ton cœur est nu dans la chambre haute,

qui voit de loin venir ce qu’il attend.

A félig nyílt ablakon át: ezer madár,

a zöld zsongás és a dombok között

töltött gyermekkor hangja, dél fülsiketítő

öröme: íme, láttad

és hallottad fehér lepedőid közül

a naranccsal s könnyükkel küszködő szállítókat,

akik töprengésükkel csönded mélyítették. A tenger

láncát feszítve messze még, mélyén

a végtagoknak. Ideát, apály idején,

mosolyogsz, ahogyan a parton sorakoznak

ama nagy házak, a sohasem vénülők:

szíved a legfelső szobában,

látja, hogy akire vár, lassan közeleg.