Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goffette, Guy: A tenger, ha megvetette ágyát… (Les portes de la mer Magyar nyelven)

Goffette, Guy portréja
Lackfi János portréja

Vissza a fordító lapjára

Les portes de la mer (Francia)

La mer quand elle a fait son lit sous la lune et les étoiles

et qu’elle veut sombrer tout à fait dans le sommeil ou dans l’extase

la mer quand les poissons ont trouvé une autre route

pour tirer la soie du cocon et gagner leur temps de paresse

la mer quand plus rien ne la retient d’en faire à sa tête

le contrat des Compagnies maritimes ni le traité des Eaux territoriales

ni le cours du baril ni celui du dollar

la mer enfin quand elle peut se ranger pour de bon et voyager incognito

ne descend pas à l’hôtel comme on pourrait s’attendre

de la part d’une personne de son importance, non

car elle n’a rien à voir avec les chambres de hasard

et peu lui importe que des princes y soient descendus

la mer comme tout ce qui cherche mesure à sa soif ne descend pas, elle monte

elle monte dans les trains à petite vitesse les derniers survivants de l’ère vagabonde

à pratiquer le précepte bouddhique du voyage

et qui vont de gare en gare abandonnées dans la bruyère pour le plaisir de quelques vaches

elle monte dans les collines pour voir les toits d’ardoise et les tuiles

et la lumière sur eux qui pêche à la ligne et le mouvement de la terre alertée

elle monte aussi dans les chambres pour saluer les femmes

qui savent aimer et dont le corps garde longtemps la chaleur des étreintes

et là, s’arrête enfin et ses vagues l’une après l’autre se couchent dans leurs yeux

alors les femmes se lèvent car il est l’heure du café dans la cuisine

l’heure à nouveau d’affronter la houle des enfants et ces pensées en grand tumulte.

qui vont viennent se brisent en éclats de verre et toujours ressuscitent

Comme cet oiseau inlassable au fond du noyer qui répète

la même question — deux ou trois mots seulement — et le cœur est au large...

 

— Mère, que disais-tu déjà ?

(J’ai vu bouger tes lèvres) et ces yeux, qui te les a changés ?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lesvoixdelapoesie.com

A tenger, ha megvetette ágyát… (Magyar)

A tenger ha megvetette ágyát a hold és a csillagok alatt

és alámerülne már egészen álmába vagy önkívületébe

a tenger ha a halak leltek más országutat maguknak

hol gombolyíthatnak selymet s kedvükre lustulhatnak

a tenger ha már semmi se tartja vissza mehet a maga feje után

sem Hajózási Társaságok sem a felségvizekről szóló egyezmény

sem a hordók vagy a dollár árfolyama

szóval a tenger ha szabaddá teheti magát szépszerén s inkognitóban utazhat

nem száll meg szállodában amint azt joggal várnánk

egy ilyen jelentős személyiségtől nem semmiképp

mert hisz nincs köze e véletlen szobákhoz

s nem számít neki hogy még hercegek is leereszkedtek eddig

a tenger mint minden ami szomjához léptéket keres nem ereszkedik inkább felszáll

felszáll lassú öreg vonatokra kóbor korok utolsó túlélőire

melyek még az utazás buddhista előírásait követik

és amelyek elhagyott pályaudvarról pályaudvarra közlekednek a hanga közt

pár tehén látványa öröméért

dombok hátára száll lesve a felriadt földek mozgolódását

pala- s cseréptetőket rajtuk pecázni a fényt

felmegy a szobákba is üdvözölni a nőket akik tudnak szeretni testük

hosszan őrzi az ölelkezés melegét

és ott végre megáll hullámai egyenként lehevernek az asszonyok szemében

s a nők felkelnek ekkor mert a konyhai kávéfőzés ideje jött el

itt az idő állani újra a gyermekek és a tolongva tornyozódó gondolatok hullámverését

melyek ide-oda járnak üvegszilánkokra törnek de feltámadnak mindig

mint a diófa lombja mélyén az a fáradhatatlan madár mely ugyanazt

a kérdést ismételgeti – mindössze két-három szót – s nyílt vizen jár a szív...

 

– Mit mondtál mondd anyu?

(Láttam mozgott a szád) és ki cserélte ki a szemedet?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hhrf.org/netpansip

minimap