Gregh, Fernand: Menüett (La tristesse des menuets Magyar nyelven)

La tristesse des menuets
Fait chanter mes désirs muets
  Et je pleure,
D'entendre frémir cette voix
Qui vient de si loin, d'autrefois,
  Et qui pleure.
 
Chansons frêles du clavecin,
Notes grêles, fuyant essaim
  Qui s'efface,
Vous êtes un pastel d'antan
Qui s'anime, rit un instant,
  Et s'efface.
 
Ô chants troublés de pleurs secrets,
Chagrins qui s'ignorent, les vrais,
  Pudeur tendre,
Sanglots que l'on cache, au départ
Et qui n'osent s'avouer, par
  Orgueil tendre.
 
Ah ! comme vous broyez les cœrs
De vos airs charmants et moqueurs
  Et si tristes !
Menuets à peine entendus,
Sanglots légers, rires fondus,
  Baisers tristes!

A menüettek hangja lágyan
úgy dalra ajzza néma vágyam,
 és könnyezek.
Egy dal remeg, a ködbe veszve,
a múlt ködében, messze-messze,
 és könnyezek.
 
Clavecin-ek panasza sóhajt,
törékeny bánat, bujdosó hang
 továbbsuhan.
Színehagyott kép, régi emlék
egy pillanatra felnevet még,
 s továbbsuhan.
 
Ó, áriák, ó, könnyes ének,
ó szív-sebek, letört remények,
 mit bántotok?
Válási bú, mely nyögve elhal,
panasz, mit a szív még be sem vall,
 mit bántotok?
 
Pajzánul, édesen, szelíden
mért vérzitek, ah, árva szívem
 oly szomorún?
Ti félig-hallott menüettek,
miért zokogtok és nevettek
 oly szomorún?