Guillet, Pernette du: Par ce dizain clairement je m'accuse

Par ce dizain clairement je m'accuse

De ne savoir tes vertus honorer,

Fors du vouloir, qui est bien maigre excuse :

Mais qui pourrait par écrit décorer

Ce qui de soi se peut faire adorer ?

Je ne dis pas, si j'avais ton pouvoir,

Qu'à m'acquitter ne fisse mon devoir,

À tout le moins du bien que tu m'avoues.

Prête-moi donc ton éloquent savoir

Pour te louer ainsi que tu me loues !

Vádlom magam e versben, hogy kitessék:

nem tudom magasztalni érdemed,

noha akarom, bár ez gyönge mentség.

De írással dicsérni hogy lehet

azt, ki imádást érdemelne meg?

Igaz, bírnám csak lelked szép szavát,

visszafizetnék annyit legalább,

amennyi jót te hirdetsz egyre bennem.

Ékes tudásod add kölcsönbe hát,

hadd dicsérlek én is úgy, mint te engem.