Guillet, Pernette du: Qui dira ma robe fourrée

Qui dira ma robe fourrée

De la belle pluie dorée

Qui Daphnés enclose ébranla :

Je ne sais rien moins, que cela.

Qui dira qu'à plusieurs je tends

Pour en avoir mon passetemps,

Prenant mon plaisir çà, et là :

Je ne sais rien moins, que cela.

Qui dira que t'ai révélé

Le feu long temps en moi celé

Pour en toi voir si force il a :

Je ne sais rien moins, que cela.

Qui dira que, d'ardeur commune

Qui les jeunes gens importune,

De toi je veux... et puis holà !

Je ne sais rien moins, que cela.

Mais qui dira que la Vertu,

Dont tu es richement vêtu,

En ton amour m'étincela :

Je ne sais rien mieux, que cela.

Mais qui dira que d'amour sainte

Chastement au coeur suis atteinte,

Qui mon honneur onc ne foula :

Je ne sais rien mieux, que cela.

Ha azt mondják, hogy a ruhámról

csillámlik az az arany zápor,

amely Daphnéra zuhogott:

arról én semmit nem tudok.

Ha azt mondják, hogy csapodáron

egyszerre többel is cicázom,

s hol itt, hol meg ott mulatok:

arról én semmit sem tudok.

Ha azt mondják, csak kipróbálom

rajtad, hogy perzsel-e a lángom,

és csupán ezért lobogok:

arról én semmit sem tudok.

Ha azt mondják, csak az a mámor,

melytől az ifjak vére lángol,

az kell tőled, s utána - hopp!

Arról én semmit sem tudok.

Ám ha azt mondják, hogy megejtett

ritka szépségével a lelked,

s érted azért bolondulok:

erről már nagyon is tudok.

Ám ha azt mondják, szivem szűzen

parázslik szent szerelmi tűzben,

de hírem folttalan ragyog:

erről már nagyon is tudok.