Heredia, José-Maria de: A rabszolga (L'esclave Magyar nyelven)
L'esclave (Francia)Tel, nu, sordide, affreux, nourri des plus vils mets, Esclave - vois, mon corps en a gardé les signes - Je suis né libre au fond du golfe aux belles lignes Où l'Hybla plein de miel mire ses bleus sommets.
J'ai quitté l'île heureuse, hélas !... Ah ! si jamais Vers Syracuse et les abeilles et les vignes Tu retournes, suivant le vol vernal des cygnes, Cher hôte, informe-toi de celle que j'aimais.
Reverrai-je ses yeux de sombre violette, Si purs, sourire au ciel natal qui s'y reflète Sous l'arc victorieux que tend un sourcil noir ?
Sois pitoyable ! Pars, va, cherche Cléariste Et dis-lui que je vis encor pour la revoir. Tu la reconnaîtras, car elle est toujours triste.
|
A rabszolga (Magyar)Ilyen vagyok, szennyes, rút és mezítelen rabszolga – testemet korbács ütötte-zúzta –, szabadnak szült hazám, hol Hibla nézi: csúcsa lágyöblű part előtt mint ring a kék vízen.
A boldog szigetet elhagytam!... Ó, ha lenn, a kék szőlőhegyek, a méhek s Szirakúza felé jársz, hattyuraj nyomában délre húzva, tudd meg, derék utas, hogy él-e kedvesem.
Meglátom-é vajon ibolyafényű tiszta szemét, mely honni táj egét ragyogja vissza, s melyet sötét szemöld győzelmi íve föd?
Szánj meg hát, menj, siess, keresd meg s mondd, hogy élek, s nem vágyom semmire, csak újra látni őt. Megismered: arca örökké bús szegénynek.
|