Heredia, José-Maria de: Le Tepidarium

La myrrhe a parfumé leurs membres assouplis ;

elles rêvent, goûtant la tiédeur de décembre.

Et le brasier de bronze, illuminant la chambre,

jette la flamme et l'ombre à leurs beaux fronts pâlis.

Aux coussins de byssus, dans la pourpre des lits,

sans bruit, parfois un corps, de marbre rose ou d'ambre,

ou se soulève à peine ou s'allonge ou se cambre.

Le lin voluptueux dessine de longs plis.

Sentant à sa chair nue errer l'ardent effluve,

une femme d'Asie, au milieu de l'étuve,

tord ses bras énervés en un ennui serein.

Et le pâle troupeau des filles d'Ausonie

s'enivre de la riche et sauvage harmonie

des noirs cheveux roulant sur un torse d'airain.

Bőrük lehelli még a mirrhaillatot;

merengnek s élvezik, mily lágy a téli este,

s mert ég a bronzedény, fényét a falra festve,

halvány szép arcukon láng és árnyék lobog.

Selyempárnák fölött, a bíborágyon ott

egy-egy lány rózsaszín márvány- vagy ámbrateste

mozdul, nyújtózik és elnyúlik újra resten;

hógyolcsuk kéjesen hosszú redőket ont.

Míg meztelen husán a forró pára árad,

egy ázsiai nő a vízben állva fáradt

ujjait tördeli unottan s szótlanul;

s a sápatag latin lányokat megigézi,

amint vad bájjal és buján kibontva éjszin

hullámos, dús haja egy érctorzóra hull.