Jaccottet, Philippe: A váratlan (L’inattendu Magyar nyelven)

Je ne fais pas grand-chose contre le démon :

je travaille, et levant les yeux parfois de mon travail,

je vois la lune avant qu'il fasse clair.

Que reste-t-il ainsi qui brille d'un hiver?

A la plus petite heure du matin je sors,

la neige emplit l'espace jusqu'aux plus fins bords,

l'herbe s'incline devant ce muet salut,

là se révèle ce que nul n'espérait plus.

Nem valami sokat tettem a démon ellen:

dolgozom, s fölvetve néha tekintetemet

munkámról, látom a holdat mielőtt ragyogni kezdene.

Mi marad abból, aki télen így tündököl?

A kora hajnali órákban kimegyek,

a hó a legfinomabb élekig betölti a teret,

fű hajlik meg e néma köszöntés előtt,

fölfedi azt, amit senki sem remélt.