La Boétie, Étienne de: Reproche moy maintenant, je le veux

Reproche moy maintenant, je le veux,

Si oncq de toy j'ay eu faveur aucune,

Traistre, legere, inconstance fortune.

Reproche moi hardiment, si tu peux.

Depuis le jour qu'en mal'heure mes yeux

Voyent du ciel la lumiere importune,

Je suis le but, la descharge commune

De tous les coups de ton bras furieux.

Bien tost j'auray, desjà l'heure s'avance,

J'auray de toy par mort quelque vengence,

Lors que de moy l'ame sera partie.

A toy vrayement le camp demeurera ;

Mais, j'en suis seur, ma mort te faschera,

De te laisser cruelle sans partie.

Vesd szememre, ha bármi jót adott

kegyed, szeszélyes, ingatag szerencse,

csalárd, vak, állhatatlan sors, szememre

vetheted most keményen, ha tudod.

Mióta bánatomra a napot,

a nyomorult fényt megláttam, te egyre

toporzékolva zúdítod fejemre

ostorcsapásaid, vad haragod.

De közeledik már az óra, érzem,

mikor a halál áll majd bosszut értem,

nemsokára elhágy a lélek engem.

Mert bár a küzdőtér neked marad,

tudom, zokon veszed halálomat,

hisz nem lesz kit gyötörnöd már, kegyetlen.