La Fontaine, Jean de: Kivénhedt oroszlán (Le Lion devenu vieux Magyar nyelven)

Le Lion, terreur des forêts,
Chargé d'ans et pleurant son antique prouesse,
Fut enfin attaqué par ses propres sujets,
Devenus forts par sa faiblesse.
Le Cheval s'approchant lui donne un coup de pied ;
Le Loup un coup de dent, le Boeuf un coup de corne.
Le malheureux Lion, languissant, triste, et morne,
Peut a peine rugir, par l'âge estropié.
Il attend son destin, sans faire aucunes plaintes ;
Quand voyant l'Ane même à son antre accourir :
"Ah ! c'est trop, lui dit-il ; je voulais bien mourir ;
Mais c'est mourir deux fois que souffrir tes atteintes. "

Az Oroszlán, az erdők rettegettje
Siratja dicső múltját megöregedve,
Végül a saját álattvalói megtámadták,
Erőre kaptak mikor gyöngeségben találták.
A Ló közelébe férkőzve belerúgott a patájával
A Farkas beléje harapott, az Ökör döfködte szarvával.
Szerencsétlen oroszlán bágyadtan, szomorúan és komoran
Üvölteni alig bírt már,évei fogytak alattomosam.
Beletörődött sorsába, nem harsogott panaszló szavakat
Mikor meglátja szemből jönni magát a Szamarat
Felbőgőt: -Ez már már több a sokknál "készen voltam meghalni - bár jegyzem meg halkan
Szamárság elviselnem támadásaid, az olyan mintha másodszor dobnám fel talpam.