La Fontaine, Jean de: A Kígyó és a Ráspoly (Le Serpent et la Lime Magyar nyelven)

On conte qu'un Serpent, voisin d'un Horloger
(C'étoit pour l'Horloger un mauvais voisinage),
Entra dans sa boutique, et cherchant à manger,
        N'y rencontra pour tout potage
Qu'une Lime d'acier, qu'il se mit à ronger.
Cette Lime lui dit, sans se mettre en colère:
        «Pauvre ignorant! et que prétends-tu faire?
        Tu te prends à plus dur que toi.
        Petit Serpent à tête folle,
        Plutôt que d'emporter de moi
        Seulement le quart d'une obole,
        Tu te romprois toutes les dents.
        Je ne crains que celles du temps.»

Ceci s'adresse à vous, esprits du dernier ordre
Qui, n'étant bons à rien, cherchez sur tout à mordre.
        Vous vous tourmentez vainement.
Croyez-vous que vos dents impriment leurs outrages
        Sur tant de beaux ouvrages?
Ils sont pour vous d'airain, d'acier, de diamant.

Élt egyszer egy Órás, akinek sufniját
Egy izgága Kígyó étkezdének nézte,
És vágyától hajtva sunyin becsuszikált,
Valamit harapni ebédre.
S mert úgy vélte, a jó falat már kijárt,
Ráspolyra cuppant rá, s azt kezdte el rágni.
„Fogaidnak nem felel meg bármi,
Mit csinálsz?” – szólalt meg a Ráspoly.
„Nem vágod korcs kígyó-eszeddel,
Hogy almás? Próbálkozzál máshol,
Anyagom sohasem eszed fel!
Fogad vásik, s ép marad a fémem,
Én az Idő harapását félem.”

Ez annak szól, aki olyan szinten marha,
Hogy alkotni rest, de másba belemarna;
Hitvány – s nemest épp’ ezért bánt.
Persze, nem árthat a tartós műremeknek,
Fogai mind kiperegnek;
Bíz’ amit fel nem ér: érc, acél és gyémánt.