La Fontaine, Jean de: A Kígyó és a Ráspoly (Le Serpent et la Lime Magyar nyelven)

On conte qu'un Serpent, voisin d'un Horloger
(C'étoit pour l'Horloger un mauvais voisinage),
Entra dans sa boutique, et cherchant à manger,
        N'y rencontra pour tout potage
Qu'une Lime d'acier, qu'il se mit à ronger.
Cette Lime lui dit, sans se mettre en colère:
        «Pauvre ignorant! et que prétends-tu faire?
        Tu te prends à plus dur que toi.
        Petit Serpent à tête folle,
        Plutôt que d'emporter de moi
        Seulement le quart d'une obole,
        Tu te romprois toutes les dents.
        Je ne crains que celles du temps.»

Ceci s'adresse à vous, esprits du dernier ordre
Qui, n'étant bons à rien, cherchez sur tout à mordre.
        Vous vous tourmentez vainement.
Croyez-vous que vos dents impriment leurs outrages
        Sur tant de beaux ouvrages?
Ils sont pour vous d'airain, d'acier, de diamant.

Hát élt egy Kígyó – rég –, szomszédja Órás volt
(Órás számára jobb volna szomszédnak más).
Így szól az üres Has: „Gyerünk, itt e szép bolt!”
     Bémegy és szimatol, túr, ás;
Csak vas Reszelőt lel, s rágja, mint rágott Port.
A Vasreszelő mond – nem haragszik ő, sőt – :
     „Botor állatka! miben töröd Főd?
     Akit rágsz, keményebb, mint te!
     Ostoba kicsi Kígyóm, ó,
     Magnyit sem haraphatnál le,
     Nem vón’ fél fogadra sem jó,
     S már nem maradna szádban fog.
     Rajtam csak Idő foga fog!”

Ez itt tinéktek szól, akikben az agy lágy,
S mert semmire sem jó, harapni, marni vágy.
     Hasztalan zúgtok mint egy kas.
Azt hiszitek, hogy árt a szépnek szú vagy nyű,
     S kisebb lesz a nagy mű?
Számotokra az réz, gyémántkő, acél – vas!
    
      
Hagyományos, jambikus fordítás:

Volt hajdan egy Kígyó, Órás szomszédja volt
(Szomszéd lehetne jobb Órás számára más is).
Korogva szól a Has: „Gyerünk, épp itt e bolt!”
Bemegy, túr, szimatol az Áspis;
Csak vas Ráspolyra lel, s rágja, miként a Port.
Szól a Vasreszelő – de nem gyűlölve őt, nem – :
     „Botor állat! Mit sündörögsz köröttem?
     Akit rágsz, keményebb, mint te!
     Kis Kígyó, bohó, ostobácska,
     Nem harapnál magnyit se le,
     S a fogad máris belevásna –
     Mit? Szádban nem maradna fog!
     Rajtam az Idő foga fog!”

Tinéktek szól ez itt, kiknek az agya lágya
Nem jó semmire sem, hát marni, ölni vágyna.
     Hasztalan zúgtok mint a kas.
Azt hiszitek, hogy árt annak, mi szép, ezer nyű?
     Egy nagy művet az elnyű?
Réz számotokra az, gyémánt, acél – a vas.