Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

La Fontaine, Jean de: A Rablólegyek meg a Mézelő Méhek (Les Frelons, & les Moûches à miel. Magyar nyelven)

La Fontaine, Jean de portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Les Frelons, & les Moûches à miel. (Francia)

     À l’œuvre on connoiſt l’Artiſan.
Quelques rayons de miel ſans maiſtre ſe trouverent.
     Des Frelons les reclamerent.
     Des Abeilles s’oppoſant,
Devant certaine Gueſpe on traduiſit la cauſe.
Il eſtoit mal-aiſé de décider la choſe.
Les témoins dépoſoient qu’autour de ces rayons
Des animaux aîlez bourdonnans, un peu longs,
De couleur fort tannée ; & tels que les Abeilles,
Avoient long-temps paru. Mais quoy, dans les Frelons
      Ces enſeignes eſtoient pareilles.
La Gueſpe ne ſçachant que dire à ces raiſons,
Fit enqueſte nouvelle ; & pour plus de lumiere
     Entendit une fourmilliere.
     Le point n’en pût eſtre éclaircy.
     De grace, à quoy bon tout cecy ?
     Dit une Abeille fort prudente.
Depuis tantoſt ſix mois que la cauſe eſt pendante,
     Nous voicy comme aux premiers jours.
     Pendant cela le miel ſe gaſte.
Il eſt temps deſormais que le Juge ſe haſte :
     N’a-t-il point aſſez leché l’Ours ?
Sans tant de contredits, & d’interlocutoires,
     Et de fatras, & de grimoires,
     Travaillons, les Frelons & nous :
On verra qui ſçait faire avec un ſuc ſi doux
     Des cellules ſi bien baſties.
     Le refus des Frelons fit voir
     Que cet art paſſoit leur ſçavoir :
Et la Gueſpe adjugea le miel à leurs parties :
Pluſt à Dieu qu’on reglaſt ainſi tous les procez ;
Que des Turcs en cela l’on ſuiviſt la methode :
Le ſimple ſens commun nous tiendroit lieu de Code.
     Il ne faudroit point tant de frais.
     Au lieu qu’on nous mange, on nous gruge ;
     On nous mine par des longueurs :
On fait tant à la fin, que l’huiſtre eſt pour le Juge,
     Les écailles pour les plaideurs.

    

 

 
 
 
תוצאת תמונה עבור ‪Les Frelons, et les Moûches à miel‬‏
 
  
 
 

 



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://fr.wikisource.org/wiki/Fables_de_La_ Fontaine_(%C3%A9d._Barbin)/1/ Les_Frelons_et_les_Mouches_%C3%A0_miel

A Rablólegyek meg a Mézelő Méhek (Magyar)

     Mesterré Mestert műve tesz.
Ím találtatott volt néhány gazdátlan lép.
     Igényli Rablólégy-nép,
     S a Méheknek is kell ez.
Az ügy egy Darázs bölcs ítéletére vár,
Dönteni nehéz és kockázatos bár.
Minden tanú úgy vall, hogy minden mézes tömb
Körül hosszúkás, kis lények hada, az döng
Vala, mind sárgás folt, miként az a sok Méh,
Melyet a világ lát. Ám a Rablólégy-nem
     Hasonegyenruhájú céh.
A jó Darázsnak tán akadt vélelme? Nem.
Ő szakvéleményt kér. És hogy légyen több fény,
     Új tanú jön, bolylakó lény.
     Így sem döntődött el a per.
     Kérdem én, e per minek kell?
     Így az egyik Méh, egy nagy ész.
Eltelik egy fél év, és semmire sem mész,
     Ott vagyunk, ahol első nap,
     Sőt megromlik egy csomó méz.
Jó lesz, ha a Bíró végre valamit tész:
     Nincs még a lovon elég lakk?*
Részítélet így, úgy, jogalap – mirül jó?
     Hatályos halandzsa, szí, szó!
     Munkára, Rablólégy-raj s mi,
Akkor kiderül majd: Ezek mézelnek, ni!
     Sejteket a méh szépít s gyűjt!
     A Rablólegyek mondták: Nem!
     A Rablólégy hát nem méz-nem,
Ekként győzött a jog, bűnt maga alá gyűrt.
Fejeződjék be így mindenha vitás ügy;
Mint a Török, tégy úgy, és semmi el nem vész:
Hogyha Törvényt vársz, s jót, ott van a józan ész,
     S nem kell, hogy pénzt bírónak küldj.
     Mert most csak kifoszt az, csak rág:
     Az ügymenet neeem lehet gyors!
Mindig ő nyer meg pert: neki jut magvas szár,
     A pereseknek száraz torzs.
    
    
................................................
A fordítás prozódiájáról l. a Sully Prudhomme A naplemente c. versének fordítása alatt álló jegyzetet.

Íme a vers hagyományos, jambikus, a páratlan szótagszámú sorok trochaikus fordítása:
.

     A Mestert munkája teszi.
Találtak valahol pár senki-java lépet.
     Rablólégy-nép szól avégett,
     A Méh-ség ellenezi.
Darázs-bíró elé került a vajh-ki-méze dolga,
Húzódott is soká a mézpör meg nem oldva.
Tanúsítá tanu nem egy: e lépecskék felett
Zümmögő szárnyasok serege lebegett,
Napszítta sárga-ság; olyan Méh-féleségek,
Hisz fajuk ismerős. De hát a Légy-sereg
     Sincs híján Méhek sok jelének.
Nem tudta a Darázs, ezt hogy‘ ítélje meg.
Vizsgálatot akar; gondolt hát egy merészet,
     S bé most hangyabolyt idézett.
     Az ügy nem volt megoldható.
     Az Istenért, ez mire jó?
     Mondá egy Méh igen okossan.
Rég kezdődött az ügy, csaknem fél éve mostan,
     És ott tartunk, mint akkor épp,
S mézünk savanylik mint az író.
Időpocsékolás! Siessen az a Bíró!
     Nincs a lovon még lakk elég?*
Részítélet, hatály, érvény, szokás parancsa,
     Fellebbvitel, jogászhalandzsa!
     Munkára, mi meg a Legyek,
A lépcsinálás, az döntse el az ügyet,
     Hogy az a lép kinek a lépe.
     A Rablólégy ehhez henye,
     E munka hát nem kenyere,
S a mézet a Darázs a Méheknek itélte.
Bár így végződne be minden per és vita;
Ilyen ügyekbe' csak a Törököt kövessed:
A józan ész legyen a Törvény, meg ne vessed,
     S a pénztárcád nem lesz oda,
     Mert most felfalnak, kirabolnak:
     Minden per cammogva halad,
Végül a cseresznye s a tál jut a Bírónak,
     A peres feleknek a mag.


...................................................
Az a méh nem is volt olyan nagy ész: nem tudta, hogy a méz egyáltalán nem képes megromolni... Én ezt az Internetből tudtam meg a minap.

Rablólégy: az eredetiben lódarázs szerepel. A franciában a lódarázs nevében nincs benne a darázs szó; ha lódarázs állna a fordításban, az azt a benyomást keltené, hogy a bíró, azaz a Darázs, és az egyik peres fél között rokonság van. A rablólegyek „egyenruhája“ ugyan a valóságban kevésbé hasonlít a méhekére, mint a lódarázsé, másfelől viszont versbeli viselkedésük szempontjából szuggesztívabb nevük van a magyar nyelvben.

* Nincs még a lovon elég lakk/lakk elég? Az eredetiben: ’Nem nyalta még eleget a medvét?’, azaz Nem pepecselt még eleget, nem csiszolgatta eleggé azt az ügyet?” Ez egy francia kifejezésre utal: „rosszul lenyalt medve” = faragatlan tuskó, primitív alak. Régente azt hitték, hogy a medve kiformálatlanul jön világra, és az anyamedve nyalja teljesen kifejletté, attól kapja meg teste a megfelelő formáját. A fordítás egy anekdotára utal: Egy texasi kocsmába beront egy ember: „Ki az a gazember, aki zöldre festette a lovamat?” Egy kétméteres izompacsirta felemelkedik: „Én! Mért, van valami kifogása?” A mi emberünk: „Ó, dehogy! Csak azt akartam mondani, hogy megszáradt a festék, lehet lakkozni.”

Ekként győzött a jog, bűnt maga alá gyűrt. Ered.: ’A Darázs a másik peres félnek ítélte oda a mézet’.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap