Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Labé, Louise: 7.szonett (7. sonnet Magyar nyelven)

Labé, Louise portréja

7. sonnet (Francia)

Je vis, je meurs: je me brûle et me noie.

J’ai chaud extrême en endurant froidure :

La vie m’est et trop molle et trop dure.

J’ai grands ennuis entremêlés de joie :

 

Tout à un coup je ris et je larmoie,

Et en plaisir maint grief tourment j’endure :

Mon bien s’en va, et à jamais il dure :

Tout en un coup je sèche et je verdoie.

 

Ainsi Amour inconstamment me mène :

Et, quand je pense avoir plus de douleur,

Sans y penser je me trouve hors de peine.

 

Puis, quand je crois me jolie être certaine,

Et être en haut de mon désiré heur,

Il me remet en mon premier malheur.

 



FeltöltőGara Péter
Az idézet forrásaantológia

7.szonett (Magyar)

Élek, halok, égek s megfulladok

Forró láz fut át hideg testemen.

Az élet hol lágy, hol könyörtelen.

Összevegyülnek öröm, bánatok:

 

Egyszerre könnyezem és kacagok,

S a gyönyörben kínt tűrök szüntelen.

A jó elszáll, s marad a bús jelen.

Hervadozom, majd új hajtást hozok.

 

Így vezet Ámor érzések között:

Amint nőni hiszem a szenvedést,

A bú belőlem már elköltözött.

 

S mikor biztos örömtől öntözött,

Rég vágyott óra fűt reménykedést,

Újból a bánat döf szívembe kést.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap