Laforgue, Jules: Némely bosszúság siráma (Complainte sur certains ennuis Magyar nyelven)

Un couchant des Cosmogonies !
Ah ! que la Vie est quotidienne...
Et, du plus vrai qu'on se souvienne,
Comme on fut piètre et sans génie...
 
On voudrait s'avouer des choses,
Dont on s'étonnerait en route,
Qui feraient une fois pour toutes !
Qu'on s'entendrait à travers poses.
 
On voudrait saigner le Silence,
Secouer l'exil des causeries ;
Et non ! ces dames sont aigries
Par des questions de préséance.
 
Elles boudent là, l'air capable.
Et, sous le ciel, plus d'un s'explique,
Par quel gâchis suresthétique
Ces êtres-là sont adorables.
 
Justement, une nous appelle,
Pour l'aider à chercher sa bague,
Perdue (où dans ce terrain vague ?)
Un souvenir d'AMOUR, dit-elle !
 
Ces êtres-là sont adorables !

Csillagrendszerek naplementje!
Milyen hétköznapi az Élet…
Ötlettelen, gyarló legények
Voltunk, ezt vésd jól az eszedbe.
 
Hány elképesztő vallomásra
Már menet közben volna kedvünk
Fittyet hányni, hogy igyekeztünk
Mi pózolgatni egyre-másra.
 
Erét fakasztanánk a Csöndnek,
Megszegnénk csevegés tilalmát,
A rangelsőbbség bonyodalmát:
Belesavanyodtak a hölgyek.
 
Duzzognak, s ajkukon a lényeg,
Hirdetik a földön ezerszám:
Legfőbb esztétikai listán
Imádandók ezek a lények.
 
Elvesztett gyűrűjét keresnénk,
Int magához az egyik dáma,
(Üres telken hogy a csudába?)
S mondogatja: SZERELMI emlék.
 
Imádandók ezek a lények.