Louÿs, Pierre: A hajfonat (La chevelure Magyar nyelven)

Il m’a dit: « Cette nuit, j’ai rêvé. J’avais ta chevelure autour de mon cou. J’avais tes cheveux comme un collier noir autour de ma nuque et sur ma poitrine.
« Je les caressais, et c’étaient les miens; et nous étions liés pour toujours ainsi, par la même chevelure la bouche sur la bouche, ainsi que deux lauriers n’ont souvent qu’une racine.
« Et peu à peu, il m’a semblé, tant nos membres étaient confondus, que je devenais toi-même ou que tu entrais en moi comme mon songe. »
Quand il eut achevé, il mit doucement ses mains sur mes épaules, et il me regarda d’un regard si tendre, que je baissai les yeux avec un frisson.
 
 
Les Chansons de Bilitis 31

Így beszélt: „Álmodtam éjszaka. Körülhullámzott sűrű hajfonatod. Mint sötét füzér, úgy lengett nyakamban, elfedve mellem, s félig a hátam.
Simogattam, mint tulajdonomat; így egyesített, ajkam az ajkadon, ugyanaz a sűrű hajfonat mindörökre minket, miképpen két babérfának egy a töve gyakran.
És csakhamar azt kezdtem érezni, tagjaim annyira összefonódtak tieiddel, benned élek, s te, mint álom, úgy betöltesz.”
Ahogy elhallgatott, gyengéd mozdulattal átkarolta vállam, s annyi áhítat fénylett tekintetében, hogy földre kellett sütnöm a szememet.
 
 
Bilitisz dalai 31