Maeterlinck, Maurice: Hiába vár a lány… (Quinze Chansons / I Magyar nyelven)

Elle l'enchaîna dans une grotte,

Elle fit un signe sur la porte ;

La vierge oublia la lumière

Et la clef tomba dans la mer.

Elle attendit les jours d'été :

Elle attendit plus de sept ans,

Tous les ans passait un passant.

Elle attendit les jours d'hiver ;

Et ses cheveux en attendant

Se rappelèrent la lumière.

Ils la cherchèrent, ils la trouvèrent,

Ils se glissèrent entre les pierres

Et éclairèrent les rochers.

Un soir un passant passe encore,

II ne comprend pas la clarté

Et n'ose pas en approcher.

II croit que c'est un signe étrange,

II croit que c'est une source d'or,

II croit que c'est un jeu des anges,

II se détourne et passe encore…

Barlangba láncolták a lányt,

jel őrködött az ajtaján.

Ott fényt feledni megtanult,

a kulcs a tengermélybe hullt.

Várt, várt soká, a nyárra várt

s a jel mellett hét év alatt

hét vándor némán elhaladt.

Várt, várt soká, a télre várt,

várt, várt, amíg hajszálai

megkívánták a napsugárt.

Elindultak, hogy meglelik,

kikúsztak a kövek közén

s világítottak, mint a fény.

Egy vándor téved arra még.

A furcsa fényre megremeg,

a furcsa fényt nem érti meg.

Gondolja: rossz varázsu jel,

arany-forrás a föld alatt,

incselkedő tündéri csel,

és megfordul és elhalad.