Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Malherbe, François de: Zsoltár-parafrázis (Paraphrase du psaume CXLV Magyar nyelven)

Malherbe, François de portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Paraphrase du psaume CXLV (Francia)

N'espérons plus, mon âme, aux promesses du monde ;

Sa lumière est un verre, et sa faveur une onde

Que toujours quelque vent empêche de calmer.

Quittons ces vanités, lassons-nous de les suivre ;

C'est Dieu qui nous fait vivre,

C'est Dieu qu'il faut aimer.

 

En vain, pour satisfaire à nos lâches envies,

Nous passons près des rois tout le temps de nos vies

A souffrir des mépris et ployer les genoux.

Ce qu'ils peuvent n'est rien; ils sont comme nous sommes,

Véritablement hommes,

Et meurent comme nous.

 

Ont-ils rendu l'esprit, ce n'est plus que poussière

Que cette majesté si pompeuse et si fière

Dont l'éclat orgueilleux étonne l'univers ;

Et dans ces grands tombeaux, où leurs âmes hautaines

Font encore les vaines,

Ils sont mangés des vers.

 

Là se perdent ces noms de maîtres de la terre,

D'arbitres de la paix, de foudres de la guerre ;

Comme ils n'ont plus de sceptre, ils n'ont plus de flatteurs ;

Et tombent avec eux d'une chute commune

Tous ceux que leur fortune

Faisait leurs serviteurs.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Zsoltár-parafrázis (Magyar)

Ne higgy már, lelkem, a világ ígéretében;

fénye mint az üveg, és kegye mint a szélben

nyugalmát soha nem találó áradat.

Mondj búcsút végre a sok hívság-kergetésnek;

az Úr az, aki éltet,

őt szeresd, az Urat.

 

Hitvány vágyunk szerint életünket hiába

pazaroljuk egy-egy király szolgálatára,

tűrve a megvetést s térdet hajtva neki.

Ereje semmiség, sorsunkkal egy a sorsa,

ő is ember, s a tompa

sír őt is elnyeli.

 

Puszta por s hamu lesz, mihelyt lelkét kiadja,

ma oly pompázatos, fennhéjázó hatalma,

mely kápráztatja a világ tekintetét;

s nagy sírjában, ahol még hivalog kevélyen,

a föld férgei éhen

falják majd tetemét.

 

Ott a világbírók, békebírák s a fényes

hadistenek neve egyszerre semmivé lesz;

nincs már hívük se, ha nincs többé jogaruk;

s velük együtt zuhan majd a közös bukásba,

ki szolgaként imádta

szerencsecsillaguk.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap