Mallarmé, Stéphane: Mallarmé kisasszony legyezője (Eventail de Mademoiselle Mallarmé Magyar nyelven)

Ô rêveuse, pour que je plonge

Au pur délice sans chemin,

Sache, par un subtil mensonge,

Garder mon aile dans ta main.

Une fraîcheur de crépuscule

Te vient à chaque battement

Dont le coup prisonnier recule

L'horizon délicatement.

Vertige ! voici que frissonne

L'espace comme un grand baiser

Qui, fou de naître pour personne,

Ne peut jaillir ni s'apaiser.

Sens-tu le paradis farouche

Ainsi qu'un rire enseveli

Se couler du coin de ta bouche

Au fond de l'unanime pli !

Le sceptre des rivages roses

Stagnants sur les soirs d'or, ce l'est,

Ce blanc vol fermé que tu poses

Contre le feu d'un bracelet.

Merengő, hogy elöntsön engem

úttalan gyönyör-áradat:

tudd kényes-hazugúl kezedben

óvni, lengetni szárnyamat.

Alkonyi üdeség fuvalma

száll hozzád ringásaiban

és rab lengése távol tartja

a látóhatárt finoman.

Szédület! rezeg-remeg ime

a tér, mint nagy csók, szüntelen

és őrölten, mert senkié se,

fel nem szökell, el nem pihen.

A szilaj édent méred-é föl,

zeng eltemetett kacaja

lesurranva szád szögletéből

a kis ráncba, mely rokona!

Rózsás partok jogarpálcája

arany estéken kél elő,

hideg, fehér, csukott a szárnya,

szemközt egy égő karkötő.