Mallarmé, Stéphane: Hajfürt (La chevelure... Magyar nyelven)

La chevelure vol d'une flamme à l'extrême

Occident de désirs pour la tout déployer

Se pose (je dirais mourir un diadème)

Vers le front couronné son ancien foyer

Mais sans or soupirer que cette vie nue

L'ignition du feu toujours intérieur

Originellement la seule continue

Dans le joyau de l'oeil véridique ou rieur

Une nudité de héros tendre diffame

Celle qui ne mouvant astre ni feux au doigt

Rien qu'à simplifier avec gloire la femme

Accomplit par son chef fulgurante l'exploit

De semer de rubis le doute qu'elle écorche

Ainsi qu'une joyeuse et tutélaire torche.

Hajfürt lángnyelv repes oly Távol-Nyugatára

a vágyaknak hogy így végképp kibomlana

s nyugodjék (mondhatnám egy diadém halála)

korona homlokon mely ősi otthona

vágyjam-e kincstelen e felhő csupa élet

a mindig csak belül föl-föllobbanva fény

folytassa egymaga eredendőn a létet

gúnnyal vagy hittel egy szempár drágakövén

ujján ki csillagot nem mozgat tüzeket se

gyöngéd hős csupaszon azt rágalmazza épp

női diadalát csak hogy átlényegítse

dicső tettére most fölszegi a fejét

rubinnal szórja be a homályt szétzilálva

mint bátorítva bujt vidámodásra fáklya