Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Manoll, Michel: Fák (Bouquet d'arbres Magyar nyelven)

Manoll, Michel portréja
Képes Géza portréja

Vissza a fordító lapjára

Bouquet d'arbres (Francia)

Il faut parler des ifs comme on parle des morts
Du pelage d'automne enrobant l'eau qui dort
 
Le lilas oiseau-lyre ouvrant ses ailes blanches
C'est un flocon de neige qui plane sur les branches
 
Et le doux peuplier les calèches du vent
L'entraînent au galop de leurs chevaux piaffant
 
Ambre liquide ourlant la rive des forêts
L'écorce du bouleau tisse sa voie lactée
 
Le sapin familier de ses aiguilles brunes
Faufile la voilure attachée à sa hune
 
Et la pluie dans les mains frêles des marronniers
Glisse et s'effrite comme la vie d'un prisonnier
 
Mais le chêne fixé sur un socle de marbre
Semble un berger figé parmi son troupeau d'arbres
 
Si je nomme le charme une allée se dénoue
Une source enchâssée à son collier de houx
 
Et je ne sais que dire à ces obscurs témoins:
Tilleuls rompant le soir leur graine de parfums
 
Pommiers de gloire au flanc des collines couchés
Saules tremblants comme une fille effarouchée
 
A tous ceux qui s'en vont cherchant dans la nuit noire
La charnelle vêture et l'humaine mémoire.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lesarbres.fr

Fák (Magyar)

Mint holtakról szólok tiszafákról amik
Az alvó vizet őszi prémmel szegélyezik
 
Orgona: lant-madár – fehér szárnyát kitárja
Mint mikor hópihék szállingóznak az ágra
 
Édes nyárfa! Szél hajtja könnyű kocsiját
A szél-lovakkal versenyt ügetnek a fák
 
Erdők szegélyeként folyékony ámbra fut
Nyírfák kérge dereng mint egy földi Tejút
 
Égnek feszült fenyő sötétzöld tűivel
Csattogó vásznát az árbochoz varrja fel
 
Gesztenyefák törékeny tenyere önti le
Az esőt: szétporlik mint foglyok élete
 
A vaskos tölgy márvány-talapzatán megállva
Mint tagbaszakadt pásztor vigyáz a fa-nyájra
 
Varázs-igét mondok s fasor tárul elém
A magyalbokor: lánc s a forrás: diadém
 
S e sötét tanuknak mit mondjak? nem tudom
Hársfák illata ömlik végig az uton
 
Az almafák fején fehér dicsfény zizeg
Reszketnek a füzek mint megriadt szüzek
 
S velük mi lesz kik várják éjszakákon át
Hogy emlékezetünk adjon rájuk ruhát?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap