Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Moréas, Jean: Accalmie II

Moréas, Jean portréja

Accalmie II (Francia)

Que l’on jette ces lis, ces roses éclatantes,
Que l’on fasse cesser les flûtes et les chants
Qui viennent raviver les luxures flottantes
A l’horizon vermeil de mes désirs couchants.
 
Oh! Ne me soufflez plus le musc de votre haleine,
Oh! Ne me fixez pas de vos yeux fulgurants,
Car je me sens brûler, ainsi qu’une phalène,
A l’azur étoilé de ces flambeaux errants.
 
Oh! Ne me tente plus de ta caresse avide,
Oh! Ne me verse plus l’enivrante liqueur
Qui coule de ta bouche-amphore jamais vide
Laisse dormir mon coeur, laisse mourir mon coeur.
 
Mon coeur repose, ainsi qu’en un cercueil d’érable,
Dans la sérénité de sa conversion;
Avec les regrets vains d’un bonheur misérable,
Ne trouble pas la paix de l’absolution.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://arbrealettres.wordpress.com

Vessétek el a liliomot (Magyar)

Vessétek el a liliomot, rózsát,
a daltól és a zajtól félek én,
ne keljen fel a napfényes valóság
búcsúzó vágyam bíboros egén.
 
Ó! a lehelleted még csupa ámbra,
ó! ne tekints ily gyötrő vágyba rám,
mint éji pillangó a lámpa-lángba,
elégek a fáklyáid sugarán.
 
Ó! nincs mi csábítson, már nincsen oly csók,
ó! sose ontsanak lágy illatot
az ajkaid - ezek a drága korsók -,
a szívem alszik, a szívem halott.
 
Szívem jávorfa-koporsóba porlad,
viseli bánatát, e koronát:
derült nyugalmát a szegény halottnak
ne bántsd, ne bántsd, menj szelíden tovább.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://hu.wikisource.org

minimap