Moreau, Jean-Luc: La télévision

Quand on branche la télé,
Mes amis, quel défilé !
Le négus, le roi d'Ecosse,
De vieux gus et de grands gosses,
Cendrillon dans son carrosse,
La véloce
Carabosse
Chevauchant son balai-brosse,
Des prélats, des portes-crosses,
De beaux blonds, des rousses rosses,
Des colosses,
Des molosses,
Des rhinocéros atroces...
Et quand c'est le plus joli :
"Les enfants ! C'est l'heure ! Au lit !"

Ha a tévét bekapcsolom,
Ki mindenki van műsoron?!
A négus törzsfő a skót uralkodóval,
A vén kukta, a kamasz, ajkán siheder-sóhaj,
A képernyőn hamupipőke hintaja ring át,
Majd látok egy szélvészgyors bringást,
Aztán a vasorrú bába
Lovagol seprűnyélen az éjszakába,
A pápai prelátus a házmesterrel,
Sok szép szőke girhes vörössel nem restell,
A kolosszusok
És a cerberusok,
A nagyon rút rinocérosz szuszog...
S ím, a legaranyosabb a bemondó néni:
„Kedves gyerekek, itt az idő nyugovóra térni!”