Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Musset, Alfred de: Venise

Musset, Alfred de portréja

Venise (Francia)


Pas un bateau qui bouge,
Pas un pêcheur dans l'eau,
Pas un falot.

Seul, assis à la grève,
Le grand lion soulève,
Sur l'horizon serein,
Son pied d'airain.

Autour de lui, par groupes,
Navires et chaloupes,
Pareils à des hérons
Couchés en ronds,

Dorment sur l'eau qui fume,
Et croisent dans la brume,
En légers tourbillons,
Leurs pavillons.

La lune qui s'efface
Couvre son front qui passe
D'un nuage étoilé
Demi-voilé.

Ainsi, la dame abbesse
De Sainte-Croix rabaisse
Sa cape aux larges plis
Sur son surplis.

Et les palais antiques,
Et les graves portiques,
Et les blancs escaliers
Des chevaliers,

Et les ponts, et les rues,
Et les mornes statues,
Et le golfe mouvant
Qui tremble au vent,

Tout se tait, fors les gardes
Aux longues hallebardes,
Qui veillent aux créneaux
Des arsenaux.

- Ah ! maintenant plus d'une
Attend, au clair de lune,
Quelque jeune muguet,
L'oreille au guet.

Pour le bal qu'on prépare,
Plus d'une qui se pare,
Met devant son miroir
Le masque noir.

Sur sa couche embaumée,
La Vanina pâmée
Presse encor son amant,
En s'endormant;

Et Narcisa, la folle,
Au fond de sa gondole,
S'oublie en un festin
Jusqu'au matin.

Et qui, dans l'Italie,
N'a son grain de folie ?
Qui ne garde aux amours
Ses plus beaux jours ?

Laissons la vieille horloge,
Au palais du vieux doge,
Lui compter de ses nuits
Les longs ennuis.

Comptons plutôt, ma belle,
Sur ta bouche rebelle
Tant de baisers donnés...
Ou pardonnés.

Comptons plutôt tes charmes,
Comptons les douces larmes,
Qu'à nos yeux a coûté
La volupté !



Velence (Magyar)


Velencén rõt az este,
Nem ing a bárka teste,
Nyugszik halásza mind,
Lámpás sem int.

De ûlve esti parton
A bronz oroszlán zordon
S nehéz talpat emel
Az égre fel.

Körûl, a habban ázva,
Hajók s derelyék száza,
Mint halk kócsag-sereg,
Úgy szendereg.

S fölöttük, míg az estben
Száll vízi pára resten
És könnyû szél kereng, -
Zászlócska leng.

A hold az ég piarcán
Elbúvik s szende arcán
Csillagos fellegek
Fátyla lebeg:

A Szent Kereszt-apátnõ,
Ha ölti fátyolát õ,
Igy hull rá árnyvetõ
Sûrû redõ…

S a vén palota-ormok
S a sok bús ívû csarnok
S lovag-lépcsõn a sok
Hószínû fok,

S hidak, az út-erekkel
S a mord szobrú terekkel
S a rév, mely rengni kél,
Ha száll a szél,

- Mind hallgat, néma város,
Csak egy-két alabárdos
Jár, hol bástyázva áll
Az arzenál.

Oh most, míg hold dereng itt,
Hány drága lány mereng itt,
Hány gyöngyvirág, remek,
Vár, les, remeg…

Ragyogni báli éjen
Hány öltözik kevélyen
S éjszín álarcot ölt
Tükre elõtt…

Fekszik párfõmös ágyban
A szép Vanína vágyban,
S aléltan is ölel, -
Igy alszik el…

S Narcísa, a bolondos,
Víg gondolán kalandos
Mámor közt, hajnalig
Dalol, iszik…

S úgyé, Italiába
Kissé mindenki kába,
S gyönyörre adja itt
Dús napjait?…

Ne bánjuk hát, ha kong a
Vén dózse-kastély lomha
Avítt órája zord,
Bús óra-sort,

Számláljuk, édes, inkább
Makrancos, szép rubin-szád
Csókját, melyet vagy ád,
Vagy megbocsát!

S számláljuk sok-sok könnyed
Bájad s az enyhe könnyet,
Melyet fakaszt az éj,
S a drága kéj!



Kiadóhttp://epa.oszk.hu
Az idézet forrásaNyugat, 1918/15. szám

minimap