Nerval, Gérard de: Avril

Déjà les beaux jours, - la poussière,

Un ciel d’azur et de lumière,

Les murs enflammés, les longs soirs ; -

Et rien de vert : - à peine encore

Un reflet rougeâtre décore

Les grands arbres aux rameaux noirs !

Ce beau temps me pèse et m’ennuie.

- Ce n’est qu’après des jours de pluie

Que doit surgir, en un tableau,

Le printemps verdissant et rose,

Comme une nymphe fraîche éclose

Qui, souriante, sort de l’eau.

Megjött a szép idő, a porban

fény leng s a ház falára lobban,

az alkony hosszan ég ma már;

s nem zöldel semmi még, a fákon

a nap kis rőt visszfénye táncol,

s az ág sötét fenn és kopár!

Fáraszt e gyors tavasz ma engem,

de új látvány csodája lebben

esős napok varázsakép,

kibomlik majd a tájak csokra,

mint nimfa, nedvesen ragyogva,

ha fényes vízből partra lép.