Nerval, Gérard de: La cousine

L'hiver a ses plaisirs; et souvent, le dimanche,

Quand un peu de soleil jaunit la terre blanche,

Avec une cousine on sort se promener...

- Et ne vous faites pas attendre pour dîner,

Dit la mère.Et quand on a bien, aux Tuileries,

Vu sous les arbres noirs les toilettes fleuries,

La jeune fille a froid... et vous fait observer

Que le brouillard du soir commence à se lever.

Et l'on revient, parlant du beau jour qu'on regrette,

Qui s'est passé si vite... et de flamme discrète :

Et l'on sent en rentrant, avec grand appétit,

Du bas de l'escalier, - le dindon qui rôtit.

Ó, téli örömök! Olykor-olykor vasárnap

- sárgás színt ád a Nap a hófehér határnak -

az ember egy kuzint sétára elvezet.

- Ebédünkről pedig nehogy elkéssetek!

- szól anyja. S miután a Tuileriákban

fekete fák alatt csupa-virág ruhákban

láttuk a hölgyeket, a lányka fázni kezd...

S megjegyzi: száll a köd, és ránk borul az est.

S hazafelé a szó az eltelt kurta napról

folyik fájdalmasan... s a titkos kapcsolatról.

S aztán a kapuban az ember idvezült

mosollyal érzi meg: készül a pulykasült.