Noailles, Anna de: Hajnali mise Velencében (La messe de l'aurore à Venise Magyar nyelven)

Des femmes de Venise, au lever du soleil,
Répandent dans Saint-Marc leur hésitante extase;
Leurs châles ténébreux sous les arceaux vermeils
Semblent de noirs pavots dans un sublime vase.

- Crucifix somptueux, Jésus des Byzantins,
Quel miel verserez-vous à ces pauvres ardentes,
Qui, pour vous adorer, désertent ce matin
Les ronds paniers de fruits étagés sous les tentes?

Si leur coeur délicat souffre de volupté,
Si leur amour est triste, inquiet ou coupable,
Si leurs vagues esprits, enflammés par l'été,
Rêvent du frais torrent des baisers délectables,

Que leur répondrez-vous, vous, leur maître et leur Dieu?
Tout en vous implorant, elles n'entendent qu'elles,
Et pensent que l'éclat allongé de vos yeux
Sourit à leurs naïfs sanglots de tourterelles.

- Ah! quel que soit le mal qu'elles portent vers vous,
Quel que soit le désir qui les brûle et les ploie,
Comblez d'enchantement leurs bras et leurs genoux,
Puisque l'on ne guérit jamais que par la joie...

A velencei nők, mikor fölkel a nap,
térdelnek suttogón a Szent Márk-templomában,
sötét kendőjük a zöld boltívek alatt:
fekete mákvirág egy drága amforában.

Győzelmes szenvedő, Bizáncnak Jézusa,
mily mézzel enyhíted e szegény lángolókat,
kik hogy imádjanak, otthagyják sorra ma
a gyümölcs-piacot, amelyet sátrak óvnak?

Ha érzékeny szívük gyötrődve kéjre vár
s szerelmük nyugtalan vagy bűnös tán s ha gyászol
s ha tétováz a vér, mit lángra gyújt a nyár,
ábrándozik a csók kába zuhatagáról,

Uruk és Istenük, mit felelsz majd nekik?
Maguk hallják csak ők esőn eléd borulva
s azt hiszik: sugaras, távoli szemeid
mosolyognak majd gerlice-panaszukra.

- Ah, bármilyen legyen a vágy, a bűn, amit
eléd tárnak s mitől a szívük olyan megvert,
halmozd örömmel el térdüket, karjaik,
mert csupán a gyönyör gyógyítja meg az embert...