Péret, Benjamin: Allô

Mon avion en flammes mon château inondé de vin du Rhin
mon ghetto d'iris noirs mon oreille de cristal
mon rocher dévalant la falaise pour écraser le garde champêtre
mon escargot d'opale mon moustique d'air
mon édredon de paradisiers ma chevelure d'écume noire
mon tombeau éclaté ma pluie de sauterelles rouges
mon île volante mon raisin de turquoise
ma collision d'autos folles et prudentes ma plate-bande sauvage
mon pistil de pissenlit projeté dans mon oeil
mon oignon de tulipe dans le cerveau
ma gazelle égarée dans un cinéma des boulevards
ma cassette de soleil mon fruit de volcan
mon rire d'étang caché où vont se noyer les prophèthes distraits
mon inondation de cassis mon papillon de morille
ma cascade bleue comme une lame de fond qui fait le printemps
mon revolver de corail dont la bouche m'attire comme l'oeil d'un puits
scintillant
glacé comme le miroir où tu contemples la fuite des oiseaux-mouches de ton regard
perdu dans une exposition de blanc encadrée de momies
je t'aime

Lángoló repülőgépem rajnai borral áztatott palotám
sötét nőszirom gettóm kristályüveg fülem
a mezőőrt összezúzni a szirtfalról lezúduló sziklám
légszúnyogom opálcsigám
paradicsommadártollas pelyhes dunyhám komor tajték hajzatom
megrepedt sírboltom vörös sáska záporom
levegőben úszó szigetem türkizkék szőlőm
őrült és óvatos autókarambolom elvadult virágágyam
szemembe röpített gyermekláncfű ernyőm
agyban fészkelő tulipánhagymám
körúti moziban eltévedt gazellám
ragyogó ékszerdobozom tűzhányó-gyümölcsöm
ahová a szórakozott próféták fúlnak elrejtett tó nevetésem
ribiszkelikőr áradásom kucsmagomba lepkém
féktelen kék zuhatagom mint a tavaszt hozó mederfenéki hullám
kláris revolverem melynek szája húz-vonz mint a kút egyszeme ragyogó
jeges mint a tükör amiben tekinteted menekülő kolibri-raját figyeled
múmiákkal körülkerített fehérnemű-kirakodáson elveszett
nagyon szeretlek