Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Péret, Benjamin: Szikkadt kenyér (Pain rassis Magyar nyelven)

Péret, Benjamin portréja
Parancs János portréja

Vissza a fordító lapjára

Pain rassis (Francia)

Après avoir réfléchi profondément à l’origine des glands
la carpe soupira
et pensa
Quel dommage que les groseilles à maquereau ne soient
pas des putains
il y aurait sous les premières asperges
un petit palais de cristal de Bohème
une tomate triste
qui se perdrait le lendemain au vent du large
sans arriver à se suicider
et qui oubliant son passé de robinet mal fermé
se jetterait à plat ventre sur une paire de bottes
si petites qu’on les prendrait pour un morceau de sucre
Après cela les années pourront passer comme une fleur
de pissenlit
les orteils pourront s’écarter les uns des autres
comme une femme qui divorce
parce que son mari ronge les pieds de la table de nuit
les muselières pourraient chasser les hannetons
dans les déserts des malles à double fond
Tout cela serait en vain car les oripeaux dont on a
recouvert la statue de la bière
trembleraient de fièvre ou d’ivresse de froid ou de peur
comme n’importe quel saladier tombant du quatrième
étage
sur un vieux paratonnerre



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://melusine.univ-paris3.fr

Szikkadt kenyér (Magyar)

Miután a makkok eredetén mélyen elgondolkozott
a ponty sóhajtott
s arra gondolt
Milyen kár hogy a pöszméték
nem szajhák
lenne az első spárgák alatt
cseh kristályüvegből egy kis palota
egy bús paradicsom
aki holnapját a nyílt tengeri szélben elvesztené
anélkül hogy öngyilkossága sikerülne
s aki rosszul zárt vízcsap múltját felejtve
egy pár csizmán hasra vágódna
amik oly kicsik hogy kockacukorkáknak vélnénk
Ezután szállhatnának majd az évek mint
a pitypangvirág
a lábujjak egymástól eltávolodhatnak
mint az asszony aki válik
mert férje az éjjeliszekrény lábait rágcsálja
a szájkosarak hajszolhatnák a cserebogarakat
a duplafenekű málhák sivatagaiban
Mindez hiábavaló lenne mert a csillogó rongyok
miknek szobrát sörrel locsolták le
reszketnének a láztól vagy a félelemtől
mint akármilyen salátás tál a negyedik emeletről
lezuhanva
egy kipécézett vén csábítóra



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. J.

minimap