Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ponge, Francis: A kenyér (Le pain Magyar nyelven)

Ponge, Francis portréja
Lackfi János portréja

Vissza a fordító lapjára

Le pain (Francia)

La surface du pain est merveilleuse d'abord à cause de cette impression quasi panoramique qu'elle donne : comme si l'on avait à sa disposition sous la main les Alpes, le Taurus ou la Cordillère des Andes.
Ainsi donc une masse amorphe en train d'éructer fut glissée pour nous dans le four stellaire, où durcissant elle s'est façonnée en vallées, crêtes, ondulations, crevasses… Et tous ces plans dès lors si nettement articulés, ces dalles minces où la lumière avec application couche ses feux, - sans un regard pour la mollesse ignoble sous-jacente.
Ce lâche et froid sous-sol que l'on nomme la mie a son tissu pareil à celui des éponges : feuilles ou fleurs y sont comme des sœurs siamoises soudées par tous les coudes à la fois. Lorsque le pain rassit ces fleurs fanent et se rétrécissent : elles se détachent alors les unes des autres, et la masse en devient friable…
Mais brisons-la : car le pain doit être dans notre bouche moins objet de respect que de consommation.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.prepabac.org

A kenyér (Magyar)

A kenyér felszíne először is azért csodálatos, mert domborzat-szerű benyomást kelt, mintha csak az Alpokot, a Taurust vagy éppen a Kordillerákat fognánk a kezünkbe.
Így hát ezt a föld mélyéről feltörő formátlan masszát kedvünkért valamiféle kozmikus kemencébe tették, ahol völgyhajlatokká, hegygerincekké, dombhátakká, szakadékokká szilárdult... Íme mindeme határozottan tagolt felületek, a keskeny kéreglapok, melyeken a fény oly körültekintően teríti szét sugarait – figyelemre se méltatva az alant lappangó igénytelen, puha masszát.
E lanyha és hűvös földalatti rétegnek, melyet a kenyérbél névvel illetnek általában, laza, szivacsos állaga van: levelei és szirmai akár minden testrészükkel szorosan összetapadt sziámi ikrek. Ha a kenyér kicsit megszikkad, ezek a virágok elfonnyadnak, összezsugorodnak: ekkor leválnak egymásról, és a massza egészen porhanyós lesz...
De törjük meg inkább: mert hisz a kenyér szájunkban nem is annyira csodálni, mint elfogyasztani való.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lackfi-janos.hu

minimap