Nagy vértócsák virítnak a világon
hová fut mind e vér mely szétterül
a föld issza-e föl az rág talán be tőle
de hát fura iszákosság ez akkor
oly megfontolt… oly monoton…
Dehogy a föld nem issza le magát
a föld nem forog összevissza sohasem
ahogy megszokta akár egy kofa tolja taligáját négy évszakát
az eső… a hó…
a jégverés… a napsütés…
sohasem ittas
épphogy csak néhanap engedhet meg
magának egy-egy kis lökést
szánalmas kitörést
Mert forog ő a föld
forog fástul… kertestül… házastul…
forog nagy vértócsáival
s minden mi él vele forog és vérzik…
De bánja is
a föld
forog és minden ami el jajongni kezd
bánja is ő
forog
szűntelenül forog
s a vér meg szűretlen csorog .. .
Hová fut mind e vér mely szétterül
gyilkosság vére… háborúknak vére…
a nyomorúság vére…
s a börtönökben meggyötörtek vére . .
a gyermekeknek vére akiket nyugodtan gyötörhet agyon a papa a mama…
s a vérzőfejű férfiaknak vére a tébolyultak
zord celláiban…
s a tetőfedő vére
amikor a tetőfedő megcsúszik s lezuhan
És az a vér amely együtt jön s hömpölyög
az újszülöttel… az új emberrel…
Sikoltozó anya… s a síró gyermek…
Ömlik a vér… a föld forog
a föld meg forog szűntelen
a vér meg csorog szűntelen
Hová fut mind e vér mely szétterül
a megkorbácsoltaknak vére… megbántottaké…
es elítélteké… az öngyilkosoké… és kivégzetteké…
és azé, aki csak úgy… csak balesetből áldozat
Az utcán élőlény halad
a vére cseppig megmaradt
de hirtelen már íme holt
minden csöpp vére szertefolyt
s a többiek eltüntetik a vért amely tapad
elcipelik a testet
s ott marad a folt
mert ott ahol a hulla volt
jóval később is csuromfeketén
terpeszkedik a folt kevéske vér…
vér vér megalvadott
a lét rozsdája a test is ilyet hord
megalvadott vér mint a tej
akár a tej ha összefut
ha fut forog akár a föld
akár a föld amely forog
tejestül… sok tehenestül…
élőivel… hulláival…
a föld amely forog a fáival… élőivel… házaival…
a föld amely forog az esküvőivel…
és temetéssel…
sok-sok kagylós lénnyel…
és ezredeivel…
a föld amely forog forog forog
patakzó vérrel vérnek özönével