Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Prévert, Jacques: Le Balayeur (Ballet)

Prévert, Jacques portréja

Le Balayeur (Ballet) (Francia)

Au bord d’un fleuve
le balayeur balaye
il s’ennuie un peu
il regarde le soleil
il est amoureux
Un couple enlacé passe
il le suit des yeux
Le couple disparaît
il s’assoit
sur une grosse pierre
Mais soudain la musique
l’air du temps
qui était doux et charmant
devient grinçant
et menaçant

Apparaît alors
l’Ange gardien du balayeur
qui d’un très simple geste
lui fait honte de sa paresse
et lui conseille de reprendre le labeur

L’Ange gardien plante l’index vers le ciel
et disparaît
Le balayeur reprend son balai

Une jolie femme arrive
et s’accoude au parapet
regarde le fleuve
Elle est de dos
et très belle ainsi
Le Balayeur sans faire de bruit
s’accoude à côté d’elle
et d’une main timide et chaleureuse
la caresse
ou plutôt fait seulement semblant
mimant le geste de l’homme qui tout à l’heure
caressait son amie en marchant

La femme s’en va sans le voir
Il reste seul avec son balai
et soudain constate
que l’Ange est revenu
et l’a vu
et le blâme
d’un regard douloureux
et d’un geste de plus en plus affectueux
et de plus en plus menaçant

Le balayeur reprend son balai
et balaye
L’Ange gardien disparaît

Une autre femme passe
Il s’arrête de balayer
et d’un geste qui en dit long
lui parle de la pluie et du beau temps
et de sa beauté à elle
tout particulièrement

L’Ange apparaît
La femme s’enfuit épouvantée

L’Ange une nouvelle fois
fait comprendre au balayeur
qu’il est là pour balayer
puis disparaît

Le balayeur reprend son balai

Soudain des cris
des plaintes
venant du fleuve
Sans aucun doute
les plaintes de quelqu’un qui se noie

Le balayeur abandonne son balai
Mais soudain hausse les épaules et
indifférent aux cris venant du fleuve
continue de balayer

L’Ange gardien apparaît
Et le balayeur balaye
comme il n’a jamais balayé
Travail exemplaire et soigné

Mais l’Ange toujours l’index au ciel
remue des ailes courroucées
et fait comprendre au balayeur
que c’est très beau bien sûr
de balayer
mais que tout de même
il y a quelqu’un
qui est peut-être en train de se noyer
Et il insiste
le balayeur faisant la sourde oreille

Finalement
le balayeur enlève sa veste
puisqu’il ne peut faire autrement
Et comme c’est un très bon nageur
grimpe sur le parapet
et exécute un merveilleux « saut de l’ange »
et disparaît
Et l’ange
littéralement « aux anges »
louange le Seigneur
La musique est une musique
indéniablement céleste
Soudain
le balayeur revient
tenant dans ses bras
l’être qu’il a sauvé

C’est une fille très belle
Et dévêtue

L’Ange la toise d’un mauvais œil
Le balayeur
la couche sur un banc
avec une infinie délicatesse
et la soigne
la ranime
la caresse

L’Ange intervient
et donne au balayeur
le conseil de rejeter dans le fleuve
cette « diablesse »

La « diablesse » qui reprend goût à la vie
grâce aux caresses du balayeur
se lève
et sourit

Le balayeur sourit aussi
Ils dansent tous deux

L’Ange les menace des foudres du ciel

Ils éclatent de rire
s’embrassent
et s’en vont en dansant

L’Ange gardien essuie une larme
ramasse le balai
et balaye... balaye... balaye... balaye...
in-exo-ra-ble-ment.

 

1956 14 juin : Création à Enghien du ballet de Maurice Béjart d’après «Le Balayeur», chanson de Jacques Prévert, sur une musique de Louis Bessières.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.sci-cult.ulg.ac.be

Az utcaseprő (Balett) (Magyar)

A folyó partján
seper az utcaseprő
unatkozik tán
felnéz a napra
kicsit szerelmes ő
Arra megy egy ölelkező
szerelmespár rájuk tapad a szeme
A pár eltűnik
leül
egy kőre ő
Most a zene
az idő dallama
mely eddig szép volt és szelíd
hirtelen megkeményedik
csikorgó lesz és fenyegető

Ekkor megjelenik
az utcaseprő őrangyala
nagyon egyszerű mozdulat
reápirít a lustaság miatt
s azt ajánlja jó lesz munkához látnia

Így inti ég fele emelt ujjal
majd eltűnik az angyal
Söprűt ragad az utcaseprő

Jön egy remek nő
a párkányra könyököl
a folyóba néz
Háttal fordul felé
így is nagyon szép
Az utcaseprő nesztelenül odalép
mellé könyököl
félénk meleg kezével
megsimogatja
azaz csak úgy tesz mintha simogatna
utánozza az előbbi férfit aki barátnőjével
erre sétált és simogatta

A nő elmegy észre sem veszi
ő meg ott marad a söprűjével
s hirtelen megállapítja
hogy az angyal közben visszalibbent
és látott mindent
megrovón néz rá
fájdalmas pillantással
mind szeretőbben
s fenyegetőbben

Az utcaseprő veszi a söprűjét megint
söpörni kezd
Az angyalnak hűlt helye mire feltekint

Arra megy egy másik nő
Abbahagyja a söprést
Sokatmondó mozdulatokkal
ezt is azt is elmeséli neki
hogy ő mármint a nő
milyen gyönyörű azt dicséri

Megjelenik az őrangyal
Rémülten menekül a nő

Az őrangyal még egyszer
megmagyarázza az utcaseprőnek
azért van ott hogy söpörjön
aztán lelép

Az utcaseprő seprűt ragad miként elébb

Hirtelen kiáltásokat hall
jajveszékelést
a folyó felől
Nyilván
fuldoklik valaki az kiabál

Az utcaseprő félreteszi a seprőt
De aztán meggondolja magát vállat von
és nem is hederít a kiáltásokra
söpör tovább

Megjelenik az őrangyal
Az utcaseprő pedig úgy söpör
hogy hasonlítaná sem lehet semmit a söpréséhez
Példás és pontos munkát végez

Ám az angyal ég felé emeli mutatóujját
Haragos szárnyát meglebbenti
s értésére adja az utcaseprőnek
hogy persze nagyon szép feladat
utcát seperni
de hogy viszont
valaki esetleg vízbe fúl ezalatt
És nyomatékosan rábeszéli
mivel az utcaseprő
hallani sem akar róla

A végén
az utcaseprő leveti zubbonyát
mást nem tehet nem hagyják békén
kitűnő úszó lévén
felkapaszkodik a párkányra
és csodálatos „angyal-fejessel„
eltűnik a habok között
Az angyal pedig ezalatt
a szó szoros értelmében angyali hangulatban
dicséri az Urat
A zene ezúttal
kétségtelenül mennyei jellegű
Az utcaseprő
hirtelen felmerül
karjában hozza
kit megmentett a habok közül

Nagyon szép lány
és meztelen

Az angyal rossz szemmel nézi a dolgot
Az utcaseprő
végtelen gyengéden
lefekteti egy padra
ápolja
éleszti
simogatja

Ám az angyal közbelép
s melegen ajánlja az utcaseprőnek
hogy dobja vissza a folyóba.
ezt a „nőarcú ördögöt"

közben a „nőarcú ördög" életkedve
hála az utcaseprő simogatásának visszatér
felkel
nevetve

Az utcaseprő is mosolyog
Mindkettő táncra perdül

Az őrangyal megfenyegeti őket a menny villámaival

Azik ketten kinevetik
átölelik egymást
elballagnak tánclépésben szemérmetlenül

Az őrangyal letörli kicsorduló könnyét
veszi a söprűt
és seper... seper... seper... seper...
kér-lel-hetet-lentül.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaJ. P.

minimap