Prudhomme, Sully: Prière

Ah! Si vous saviez comme on pleure
De vivre seul et sans foyers,
Quelquefois devant ma demeure
Vous passeriez.
 
Si vous saviez ce que fait naître
Dans l'âme triste un pur regard,
Vous regarderiez ma fenêtre
Comme au hasard.
 
Si vous saviez quel baume apporte
Au coeur la présence d'un coeur,
Vous vous assoiriez sous ma porte
Comme une soeur.
 
Si vous saviez que je vous aime,
Surtout si vous saviez comment,
Vous entreriez peut-être même
Tout simplement.

Ha tudnád, mily magányban élek,
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.
 
Ha tudnád, hogy derűl rajongva
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.
 
Ha tudnád, hogy mily enyhe balzsam
a szerelem e bús uton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a húgom.
 
Ha tudnád, hogy nincs hűbb szivemnél,
s szeretlek is, keservesen,
talán belépnél, itt teremnél,
én kedvesem.