Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Queneau, Raymond: A jelképek magyarázata (L’explication des métaphores Magyar nyelven)

Queneau, Raymond portréja
Képes Géza portréja

Vissza a fordító lapjára

L’explication des métaphores (Francia)

Loin du temps, de l’espace, un homme est égaré,
Mince comme un cheveu, ample comme l’aurore,
Les naseaux écumants, les deux yeux révulsés,
Et les mains en avant pour tâter le décor
 
 D’ailleurs inexistant. Mais quelle est, dira-t-on,
La signification de cette métaphore:
« Mince comme un cheveu, ample comme l’aurore »
Et pourquoi ces naseaux hors des trois dimensions?
 
Si je parle du temps, c’est qu’il n’est pas encore,
Si je parle d’un lieu, c’est qu’il a disparu,
Si je parle d’un homme, il sera bientôt mort,
Si je parle du temps, c’est qu’il n’est déjà plus,
 
Si je parle d’espace, un dieu vient le détruire,
Si je parle des ans, c’est pour anéantir,
Si j’entends le silence, un dieu vient y mugir
Et ses cris répétés ne peuvent que me nuire.
 
Car ces dieux sont démons; ils rampent dans l’espace,
Minces comme un cheveu, amples comme l’aurore,
Les naseaux écumants, la bave sur la face,
Et les mains en avant pour saisir un décor
 
- D’ailleurs inexistant. Mais quelle est, dira-t-on,
La signification de cette métaphore
« Minces comme un cheveu, amples comme l’aurore »
Et pourquoi cette face hors des trois dimensions?
 
Si je parle des dieux, c’est qu’ils couvrent la mer
De leur poids infini, de leur vol immortel,
Si je parle des dieux, c’est qu’ils hantent les airs,
Si je parle des dieux, c’est qu’ils sont perpétuels,
 
Si je parle des dieux, c’est qu’ils vivent sous terre,
lnsufflant dans le sol leur haleine vivace,
Si je parle des dieux, c’est qu’ils couvent le fer,
Amassent le charbon, distillent le cinabre.
 
Sont-ils dieux ou démons? Ils emplissent le temps,
Minces comme un cheveu, amples comme l’aurore,
L’émail des yeux brisés, les naseaux écumants,
Et les mains en avant pour saisir un décor
 
- D’ailleurs inexistant. Mais quelle est, dira-t-on,
La signification de cette métaphore
« Mince comme un cheveu, ample comme une aurore »
Et pourquoi ces deux mains hors des trois dimensions?
 
Oui, ce sont des démons. L’un descend, l’autre monte.
À chaque nuit son jour, à chaque mont son val,
À chaque jour sa nuit, à chaque arbre son ombre,
À chaque être son Non, à chaque bien son mal,
 
Oui, ce sont des reflets, images négatives,
S’agitant à l’instar de l’immobilité,
Jetant dans le néant leur multitude active
Et composant un double à toute vérité.
 
Mais ni dieu ni démon l’homme s’est égaré,
Mince comme un cheveu, ample comme l’aurore,
Les naseaux écumants, les deux yeux révulsés,
Et les mains en avant pour tâter un décor
 
- D’ailleurs inexistant. C’est qu’il est égaré;
Il n’est pas assez mince, il n’est pas assez ample:
Trop de muscles tordus, trop de salive usée.
Le calme reviendra lorsqu’il verra le Temple
De sa forme assurer sa propre éternité.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lesvoixdelapoesie.com

A jelképek magyarázata (Magyar)

Egy ember eltévedt, túl időn és teren,
Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat,
Tajtékzik a cimpa, kifordul a szem,
S a kéz előrenyúl, a dísz után kutat,
 
Amely nincsen sehol. Kérded csodálkozón:
E jelkép mit jelent? - nem érti még agyad:
„Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat",
a cimpa mért van túl három dimenzión?
 
Időről szólok én, mert nincsen még idő,
És helyről is szólok, mert eltűnt már a hely;
Ha emberről szólok, nemsoká meghal ő,
Időről szólok, mert eltűnt, örökre el.
 
Térről szólok, mert ezt egy isten dúlja szét,
Évekről szólok én, hogy elmerüljenek;
A csöndben egy isten hangjára fülelek;
Bőg és sikong a hang, durván szivembe tép.
 
Istenek: démonok; mind a térben tántorog,
Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat,
Cimpája tajtékzik, arcára nyál csorog,
A kéz előrenyúl s a dísz után kutat,
 
Amely nincsen sehol. Kérded csodálkozón
E jelkép mit jelent? - nem érti még agyad:
„Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat",
És mért van túl az arc három dimenzión?
 
Istenekről szólok, mert a tengerre dőlnek,
Szárnyuk halhatatlan ás súlyuk végtelen;
Istenekről szólok, mert fel az égbe törnek,
Istenekről szólok, mert győznek a végzeten.
 
Istenekről szólok: élnek a föld alatt
S lehelletüktől éled mező és táruló kert;
Istenekről szólok, mert ontják a vasat,
Halmozzák a szenet, párolják a cinóbert.
 
Istenek? Démonok? Betöltik az időt -
Mind keskeny mint hajszál s tág mint a virradat;
Cimpájuk tajtékzik, szemük zománca tört,
Kezük előrenyúl, a dísz után kutat,
 
Amely nincsen sehol. Kérded csodálkozón:
E jelkép mit jelent? - nem érti még agyad:
„Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat",
S mért van a két kéz túl három dimenzión?
 
Jaj, démonok ezek! Jönnek s elszállanak.
Napba megy át az éj, völgybe megy át a hegy.
Az éjnek napja van, a fának árnya van,
S minden lénynek neve - jó és rossz küzdenek.
 
Igen, mindez visszfény, negatív puszta kép,
Úgy látod : állnak és mégis cselekszenek:
Kiöntik képmásuk zsibongó tömegét
S minden igazságnak két arcot festenek.
 
De sem isten, sem démon - ember tévedt el itt,
Keskeny mint egy hajszál s tág mint a virradat,
Cimpája tajtékzik, szemét mereszti, míg
Keze előrenyúl, a dísz után kutat,
 
Mely nincs sehol. Mert eltévedt. Riadtan áll,
Nem elég keskeny és már tágasnak se tág:
Túl sok csavart izom, túl sok mihaszna nyál.
De megbékél, ha látja a forma Templomát,
Mely életét örök partokra menti át.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap