Réda, Jacques: Prière d’un passant
Prière d’un passant (Francia)Toi qui peux consoler, dieu des métamorphoses, vois Le désordre uniforme de vivre et comme je suis las. Je voudrais devenir une pierre et rêver ta gloire Obscurément, comme rêvent l’ardoise et le charbon. Ou bien fais-moi semblable à cette aile d’espace Qui vibre à peine sur les toits et le long des façades Quand le soir m’ouvre l’amitié muette des maisons. Mais ne me laisse pas, entre la rue et les nuages, Contre la marche bleue heurter mon crâne; casse-le, Répands-le dans ta douceur d’ardoise et d’horizon.
|
Egy járókelő imája (Magyar)Te, aki vigaszt ismersz, átváltozások istene, lásd Az élet egyhangú zűrzavarát s hogy mily fáradt vagyok. Kő szeretnék lenni és dicsőségedről álmodozni, Homályosan, ahogy a pala és a szén álmodik. Vagy tégy hasonlatossá a tér szárnyaihoz, Amelyek alig rezzennek a tetők és homlokzatok fölött, Amikor az este a házak néma barátságába fogad. Csak azt ne engedd, hogy az utca és a felhők között Koponyámat beleverjem a kék lépcsőfokba; zúzd szét És szórd szét palából és láthatárból szőtt szelídséged között.
|