Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Régnier, Henri de: Décor

Régnier, Henri de portréja

Décor (Francia)

Palazzo Vendramin ai Carmini...

Le Palais Vendramin est près des Carmini…
Le soleil du matin caresse sa façade,
Qui se mire au rio, couleur d'ambre ou de jade,
Où le ciel tour à tour s'éclaire ou se ternit.

Un étroit escalier monte à ses chambres basses
Dont les murs aussi bien que les plafonds sont peints
El où viennent à nous, du fond des vieilles glaces,
Des visages fanés avec des yeux lointains.

Venise, et son passé somptueux et baroque,
Toute Venise, en batïta è tabaro,
En ce décor galant se prolonge et s'évoque
Quand lo pas au pavage y réveille l'écho.

Au sommet du miroir qu'encadre la rocaille
L'Amour, son arc en main, rit dans un médaillon
Aux beaux stucs dédorés qui parent la muraille
Où rôde un lézard courbe et vole un papillon;

L'arabesque en jouant s'enlace et s'entrecroise
Autour des panneaux de faïences où l'on voit
Le corlège persan et la chasse chinoise
Et la princesse turque, une rose à ses doigts,

Qui regarde, d'un air tendre et mélancolique,
La fleur voluptueuse au cœur ensanglanté.
Tandis que sur le sol parmi la mosaïque
Luit un fragment de nacre en son marbre incrusté.

Comme vous êtes chère au coeur qui vous regrette
Douloureuse douceur de tout ce qui finit!
Et ces mots font trembler ma voix qui les répète:
Le Palais Vendramin est près des Carmini...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org/stream

Pompa (Magyar)

Palazzo Vendramin ai Carmini...

Túl a Carminin a Vendramin-palota...
Lenéz homlokzata, mit a napfény cirógat,
achát- vagy jád-szinű vizére a riónak,
melyben derül-borul az égbolt mosolya.

Keskeny lépcső vezet az alacsony szobákba,
hol freskóval teli a fal s a mennyezet,
s ódon tükörlapok mélyéből kandikálva
fonnyadt arcok, fakó szemek közelgenek.

Velence s cicomás, barokk-pompájú múltja,
Velence bautta és tabarro alatt,
e cifra rokokó-szobákban éled újra,
ha kőpadlójukon lépések konganak.

Kagylódíszes tükör felett íjával ott áll
kerek domborművön Ámor, és ránevet
a fal stukkóira - aranyuk megkopott már -,
hol görbe gyík oson, és pillangó lebeg.

Szeszélyes arabeszk vonalai cikáznak
s fonódnak mélyitett fajansztáblák körül,
ím itt a perzsa nász, a kínai vadászat
s török hercegleány, ki rózsát tartva ül,

s mélabús szemei gyöngéden simogatják
vérző kelyhű, buja virága szirmait,
míg lenn, a berakott padlón gyöngyházdarabkák
fényével elegyül a márványmozaik!...

Be drága is vagy a szívnek, mely visszaóhajt,
örökre elveszett múlt fájó mámora!
Ajakam reszketőn ismétli meg e sóhajt:
„Túl a Carminin a Vendramin-palota..."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. L.

minimap