Radiguet, Raymond: Le prisonnier des mers

Le mousse mis en quarantaine,
Sa mère des terres lointaines
Lui fait parvenir des albums
Indéchirables, et son coeur
Ne pourrait pas en dire autant.

C'est le décor des scarlatines;
On s'y promène sans bouger,
Toujours en chemise de nuit,
Aussi longue que les journées.

Au théâtre des scarlatines
Où meurt le prisonnier des mers,
Jamais on ne boit ni ne mange,
C'est l'apprentissage des anges.

Son apprentissage fini,
Le prisonnier des mers s'évade,
Il grimpe tout en haut du mât.

Mais les marins ont des fusils,
Oiseau de mer, ange lourdaud,
Une âme retombe dans l'eau.
Parmi, vagues, vos blancs soucis
De pigeons avant le voyage.

Moi je tire à la courte paille,
Pour savoir laquelle de vous
S'en ira prévenir la mère.

A vesztegzár hajósinast fog;
Az anyja már csak messze partfok
Felől küld képesalbumot,
Eltéphetetlent - ám szívéről
Ezt bezzeg nem mondhatjuk el.

A díszlet skarlát-álma ez;
Bár mozdulatlan mind, gyalog
Bolyong, és hálóinget ölt,
Oly hosszút, mint a nappalok.

A skarlát-díszletek között, hol
A tengerek bús foglya meghal,
Nem vágyik enni-inni senki,
Ott angyalok leckéje cseng ki;

S midőn leckéje véget ér,
A tenger foglya megszökik
Felszáll az árboc-üstökig.

De van matróz s van fegyvere.
Tengermadár, nehézkes angyal,
Egy lélek hull a vízre le
Közétek, ó, galambriasztó
Fehér habok, nagy út előtt.

Én sorsot húzok szalmaszálon,
Hogy megtudjam, melyik legény lesz,
Ki hírt visz anyjához, szegényhez.