Ray, Lionel: [Les objets se sont endormis, tu parles]

Les objets se sont endormis, tu parles
dans leur sommeil, ils tombent
sans retour dans la parole.
 
Tu écoutes en eux d’obscures clameurs,
des confidences, des énigmes, des colères.
 
Avec les mots commence le monde
tu es dans le vertige immobile des choses
fixant l’horizon indécis du Temps.

A tárgyak elaludtak, te álmukban
beszélsz, hullanak vissza-
fordíthatatlan szavaidban.
 
Sötét moraj munkálja bentről őket,
bizalmas titkok, rejtélyek és dühök.
 
Szavakkal indul a világ,
itt állsz a mozdulatlan szédületben,
nézed az Idő táncos horizontját.