Romains, Jules: A legédesebb álom Párizsból (La plus doux rêve de Paris Magyar nyelven)

Attends ! Ma mémoire frissonne.
Laisse-moi me rappeler tout !
Le petit clocher de Saint-Pierre
Etait présent, derrière toi.

Il sonnait dans l'azur plus noir
Une heure d'il y a cent ans.
Je craignais comme une blessure
Le point de la première étoile.

Mais le ciel avait beau noircir,
On sentait du jour en dedans ;
C'était pareil à une bouche
Qui veut étouffer un soupir.

Alors la douceur de Paris
Montait toute, place du Tertre;
Le plus doux rêve de Paris
Fumait alors autour de nous.

Ó, halld! Az emlék felbizserdül,
Hadd gondolok most vissza rá!
Saint-Pierre kis templomtorony az élő
Jelen gyanánt mögötte állt.

Az elborult azúrban úgy vert
Egy óra, mint száz év előtt.
Úgy féltem, hátha megsebez
Az első csillag fény-nyila.

Ó, szép, sötétlő ég, a nappalt
Még benne érezte talán -
Olyan volt szinte, mint a száj, mely
Egy sóhajt nyelt el épp imént.

A Tertre-térről már egészen
Fellebbent Párizs enyhesége,
S köröttünk Párizs édes-édes
Nagy álma szállt zsibongva fel.