Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Romains, Jules: Óda I (Ode I Magyar nyelven)

Romains, Jules portréja

Ode I (Francia)

Je ne suis pas heureux
Gomme tant d'autres hommes,
Ce soir, bien que mon âme
Ait toute pureté.

Tandis que je rêvais
A maintes infortunes,
J'ai renversé ma lampe
Et ai cassée en deux.

Me voilà sans lumière,
Les coudes sur la table,
Dans une amère nuit
Qui ne me connaît pas.

Je regrette un village
Au pied du mont Mézenc ;
J'y fus heureux un soir
Lorsque j'avais quinze ans.

C'était un crépuscule
Si calme, si touchant ;
C'était tout un village
Si doux à un enfant ;

Que si j'avais la force
De bien m'en souvenir.
Je pleurerais longtemps,
La main contre mon cœur.

Car à quoi bon les larmes
Si on ne pleure pas
D'être seul, sans espoir,
Avec un doux regret,

Et de ne plus avoir
Pour écrire sa peine
Qu'un morceau de buvard
Eclairé par la lune ?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org/stream

Óda I (Magyar)

Én nem vagyok oly boldog,
Mint ők, a többiek
Ma este, bár a lelkem,
Tudom, mindenképp tiszta.

Miközben annyi sok
Bajomról álmodoztam,
A lámpámat levertem,
S az két darabra tört.

Most imhol lámpa nélkül
Könyöklök asztalomra
E bús, keserves éjen,
Mely úgysem ismer engem.

Úgy fájlalom falumat
A zöld Mezen-hegy alján;
Ott volt egy boldog estém
Tizenöt évesen.

Az volt az édes alkony,
Oly enyhe megható;
Az volt az én falum,
Oly szép a kisgyereknek.

Ha volna még erőm,
Hogy emlékezni tudjak,
Sokáig sírdogálnék,
Kezem szívemre zárva.

De mit érnek a könnyek
Ha el nem sírhatók,
Reménytelen tűnődjünk
Édes sajnálkozással,

Ha nincsen más egyéb
A gyötrelmet leírni,
Csak egy kis itatós,
Amelyre holdvilág süt?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Z.

minimap