Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ronsard, Pierre de: Francois Rabelais sírjára (Epitafe de Francois Rabelais Magyar nyelven)

Ronsard, Pierre de portréja

Epitafe de Francois Rabelais (Francia)

Si d'un mort qui pourri repose

Nature engendre quelque chose,

Et si la generation

Se fait de la corruption,

Une vigne prendra naissance

De l'estomac et de la pance

Du bon Rabelais, qui boivoit

Tousjours ce pendant qu'il vivoit

La fosse de sa grande gueule

Eust plus beu de vin toute seule

(L'epuisant du nez en deus cous)

Qu'un porc ne hume de lait dous,

Qu'Iris de fleuves, ne qu'encore

De vagues le rivage more.

Jamais le Soleil ne l'a veu

s Tant fût-il matin, qu'il n'eut beu,

Et jamais au soir la nuit noire

Tant fut tard, ne l'a veu sans boire.

Car, alteré, sans nul sejour

Le gallant boivoit nuit et jour.

Mais quand l'ardante Canicule

Ramenoit la saison qui brule,

Demi-nus se troussoit les bras,

Et se couchoit tout plat à bas

Sur la jonchée, entre les taces :

Et parmi des escuelles grasses

Sans nulle honte se touillant,

Alloit dans le vin barbouillant

Comme une grenouille en sa fange

Puis ivre chantoit la louange

De son ami le bon Bacus,

Comme sous lui furent vaincus

Les Thebains, et comme sa mere

Trop chaudement receut son pere,

Qui en lieu de faire cela

Las ! toute vive la brula.

Il chantoit la grande massue,

Et la jument de Gargantüe,

Son fils Panurge, et les païs

Des Papimanes ébaïs :

Et chantoit les Iles Hieres

Et frere Jan des autonnieres,

Et d'Episteme les combas :

Mais la mort qui ne boivoit pas

Tira le beuveur de ce monde,

Et ores le fait boire en l'onde

Qui fuit trouble dans le giron

Du large fleuve d'Acheron.

Or toi quiconques sois qui passes

Sur sa fosse repen des taces,

Repen du bril, et des flacons,

Des cervelas et des jambons,

Car si encor dessous la lame

Quelque sentiment a son ame,

Il les aime mieux que les Lis,

Tant soient ils fraichement cueillis.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Francois Rabelais sírjára (Magyar)

 Ha e holt, mely oszlón pihen lenn,

A természet által kiserken,

S ha sarjadása némiképp

A megszokottól félrelép,

Szőlő szökik belőle szárba

Az vet majd árnyat potrohára

Jó Rabelais-nak ki csak vedelt

Mindig, amíg a szíve vert.

 Mindent nyelő torkának árka

Több bort szívott bizony magába.

(Ledöntve mind egy perc alatt)

Mint tejet a malacka had,

Mint folyót Irisz, s mint a tenger

Partja ahány hullámot elnyel.

 Úgy rá nap nem ragyoghatott,

Még reggel sem, hogy nem ivott.

S nem lepte meg a barna éj sem,

Hogy nem volt palack kezében.

Buzgón, nem tartva szombatot,

E derék úr éj s nap ivott.

 Mikor a nyár tüze feléledt,

S az év forró szakába lépett,

Ingujját feltűrve henyélt,

Félmeztelen hevert, s ekképp

Fűágyán, telt kupák körében

Húsostálát megrakva szépen

Nem röstellt fetrengeni,

S ha folyt a bor, Isten neki,

Úgy élt, mint posványán a béka,

Majd részegen dalolta léha

Barátja, Bacchus, himnuszát,

Ki rég dicsőn viselt csatát

Thébában, s kinek édesanyja

Apját tán túl forrón fogadta.

Aki is viszonzás helyett

Elevenen égette meg.

 Dalolt a nagy Gargantuáról,

Furkósbotjáról, és lováról,

Elzengte Panurge életét,

S hogy ki a Papimáni nép,

Elzengte, hogy Hieres miféle,

S mi János testvér csínytevése,

S Episztemon harca hogy áll.

Ám a bort megvető halál

E nagy ivót lám elragadta.

S immár setét vízzel itatja,

Mit elfolyó keblébe von

A széles hátú Akheron.

 Ki itt jársz, bárki légy, te vándor,

Tégy sírjára flaskád borából,

Tégy rá butykost, madárfogót,

Velőt, sonkát, jó porcogót,

Mert sírjából olykor kikelve

Ha érez valamit a lelke,

Jobb néki ez, mint bármi gyom,

Légyen bár hamvas liliom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap