Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Rutebeuf: La Grièche d'Été

Rutebeuf portréja

La Grièche d'Été (Francia)

En évoquant ma folle passion,

qui n'est ni charmante ni galante,

mais est ignoble,

et ignoble celui qui s'y adonne,

je me lamente sept jours sur sept,

et j'ai de quoi.

Nul n'a jamais été dans un tel désarroi:

pendant tout l'hiver

j'ai oeuvré de telle façon,

je me suis occupé si bien de mon ouvrage,

que par cet ouvrage je n'ai pas recouvré

de quoi me couvrir.

Fol ouvrier, folle oeuvre

que ceux dont l'ouvrage ne peut rien recouvrer:

tout tourne à perte,

et la grièche est si habile

qu'elle dit: "Echec à la découverte",

à qui en fait son travail;

après quoi, plus de recours.

Elle lui fait prendre juillet pour février:

la dent dit: "Clac",

et la grièche dit: "Echec".

De quoi s'habiller d'un sac: c'est le gain

du plus habile à la grièche.

De Grèce est venue ce terrible appât.

La Bourgogne en est déjà asséchée,

tant il est venu

de gens qu'elle garde à son service;

tous ceux de sa troupe sont nus,

tous sans chaussures.

Qu'il fasse froid, qu'il fasse chaud,

même son premier ministre

n'a pas un vêtement sans trou.

La grièche est ainsi faite,

elle veut des gens légers

à son service:

une heure en tunique, la suivante en chemise.

Elle aime les gens comme cela,

elle déteste le riche:

si elle le tient, elle l'assomme à coups de "points".

Elle a vite fait de savoir

le montant de sa fortune:

elle lui fait pleurer sa sottise.

Elle lui fait souvent manger du son,

même si d'autres ont de l'avoine.

J'en ai frémi jusqu'à la moëlle.

Que je vous dise comment les joueurs se comportent:

je m'y connais;

j'ai souvent éprouvé leurs tourments.

A la mi-mars, quand le froid est passé,

ils font de la musique et chantent.

Les uns et les autres se vantent

que, si deux dés ne leur jouent un tour de magie,

ils auront un vêtement.

L'espoir les berce d'illusions,

et la grièche les détrousse:

leur bourse est vide,

le résultat du jeu n'est pas ce qu'on croyait.

Certains font-ils leur pelote? En tout cas chacun voit filer ses mailles.

Leurs projets retombent.

La chance ne leur envoie aucun coup favorable;

le malheur qui les frappe est inévitable,

il les accable.

D'autres ont peut-être l'argent, les jurons sont pour Dieu.

Il leur faut faire d'autres projets,

car deux tournois,

trois parisis, cinq viennois

ne peuvent pas faire un bourgeois

d'un misérable.

Je ne dis pas que je méprise ces pièces,

mais je dis que j'ai un autre usage

pour cet argent.

Ils n'en sont pas longtemps chargés:

comme l'argent brûle les doigts,

ils n'en ont que faire,

mais s'occupent d'autre chose:

ils font tirer du vin au tavernier.

Et voilà la débauche:

ils ne boivent pas, ils entonnent,

ils s'en mettent tous plein la lampe

tellement qu'ils oublient

s'ils ont besoin d'acheter des habits.

Ils sont riches, mais je ne sais d'où vient,

leur grande richesse.

Quand ils se lèvent, ils n'ont plus rien,

au moment de payer ils sont pleins de paresse.

La fête est finie,

fini de faire des romans,

ils s'en vont comme des bêtes

quand ils s'ébranlent.

Le lendemain, ils se retrouvent pauvres,

les deux dés ont pauvrement fait leurs preuves.

Voilà fini le carême,

qui a été bien dur pour eux:

autant de poisson que de crème,

c'est ce qu'ils ont eu.

Ils ont tout joué et tout bu.

Ils se sont trompés l'un l'autre,

Rutebeuf le dit

parce que leur manteau, loin d'être neuf,

ils l'ont vendu pour des prunes.

S'ils ont de quoi miser,

il faut les voir s'affairer,

prendre les dés et les jeter.

Avril commence,

seule la peau leur couvre le ventre.

Les voilà vifs, prompts et alertes,

c'est la joie!

Le plus nu d'entre eux se réjouit,

ils sont plus prospères qu'un rat dans un tas de blé

tout cet été.

Ils ont eu tellement froid;

voici que Dieu leur offre une saison

où il fait chaud,

le reste leur est égal:

ils ont l'habitude de marcher pieds-nus.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://visualiseur.bnf.fr/Visualiseur?

Nyári kockázások (Magyar)

Mily esztelen s mily éktelen

Gonosz bolondság küzd velem!

S mily rongy vagyok,

Hogy oly hamar behódolok!

Egy héten hét nap sírhatok!

Van rá okom,

Mert ráfizettem én nagyon:

Egy télen át éjem-napom

„Munkába” telt,

S nem nyertem egy lebernyeget,

Amit hátamra vethetek!

Be furcsa gond

Emészti azt, ki oly bolond,

Hogy még göncérül is lemond!

Mind ott veszett!

Mert, lám, a kocka oly veszett:

„Vakot vet” s ő játszik veled,

Nem véle te!

Úgy rád ijeszt, vacogsz bele,

S megvesz az isten hidege

Majd nyárban is.

Koccan fogad s a kocka is

Csak koccan egyet s csődbe visz

És „zsákba varr”.

Görög földről jött ránk e baj,

S itt Burgundok közt tőrbe csal

Mind ezt nyögi:

A koldus is hódol neki –

Mezítlábasok ezrei!

S ott kinn lehet

Akár hideg, akár meleg:

Az ispán is mindent levet,

Ha belejött!

A kocka úr a nép fölött,

És csak jól nekigyürközött

Szolgát akar!

Akit ma még ujjas takar,

Majd megkopasztja egyhamar!

A gazdagot.

Legyűri s helyben hagyja ott –

Nem tűr zsebében egy hatost!

Ki így „leég” ,

Foghatja már bolond fejét:

A pénzmagból csak egy marék

Ocsú marad.

Borzongat e bolond csapat.

Hadd mondom el, miféle had!

Jól ismerem.

Hisz sokszor elbánt énvelem.

Ha március jön fényesen

Mind dalra gyújt,

S azt fújja „Jár még kocka úgy,

Hogy jó ruhára újra jut

Bőségesen!”

De ez nem üt be végre sem,

S ott állnak ismét nincstelen:

Zsebük lapos.

Itt nem lehetsz elég okos:

Emel s megint elejt a sors.

Ribanc remény

Kecsegtet, mégsincs nyeremény:

Pórul jár sok szegény legény,

És orra lóg.

Itt egy a másikán kifog,

De Isten ellen mind morog.

Nyugtot nem ád

Kockára tett tallér s dukát.

Urat szegényből nem csinált

Még semmi tét.

Nem mondom, hogy nem látni pénzt,

De azt tudom, fut szerteszét,

Nem zsebre gyűl.

Markunkban ég kegyetlenül:

Ebül került, hát vész ebül.

S ez nem elég!

A kocsma itt a menedék:

Csapoltatják a hegy levét,

És áll a tor.

Nem kortyonként fogy ám a bor:

Folyvást nyel gége és gyomor.

Hogy nem telik

Ruhára majd? Mi az nekik!

Maguk gazdagnak képzelik.

Mind lázban ég –

De tapogatja majd zsebét,

Mikor fizetni kellenék!

Jön hoppra kopp.

Már pőrék mint az állatok.

Mi sok reménnyel biztatott,

Befűt nekik!

Koldusként ébred mindenik:

A kocka végül jégre vitt!

S a böjt-idő –

Az ám nekik a bökkenő!

Mert bezzeg öklendeztető

A böjti koszt.

A kocka és a bor kifoszt.

S mily sok csalás, ravasz riposzt...

S mindez miért?

Rossz rongyodért, mit egy vasért

Tovább adsz (Ehhez Rutebeuf ért!)

Jön április. –

S hasad, mint egy barát-pilis,

Olyan csupasz! De véred is

Pezsdül mihelyst

A kocka hív, hogy újra vesd!

Mert arra egy koldus se rest,

Ha módja van!

Mind kockáztattok boldogan:

Nyaranta éltek gondtalan,

Mint a pocok,

Mikor kévék alatt mozog.

Sok fagyra, lám, az Ég hozott

Forró időt!

Ágrólszakadtnak kell-e több?

Lerúghat kapcát és cipőt!



FeltöltőP. T.
KiadóHelikon, Kolozsvár
Az idézet forrásahttp://www.helikon.ro/index.php?m_r=244
Megjelenés ideje

minimap