Sarasin, Jean-François: Szonett Charleval úrhoz (Sonnet à Monsieur de Charleval Magyar nyelven)

Lors qu’Adam vit cette jeune beauté
Faite pour lui d'une main immortelle,
S'il l'aima fort, elle de son costé,
(Dont bien nous prend) ne luy fut pas cruelle.

Cher Charleval, alors en venté,
Je crois qu'il fut une femme fidelle;
Mais comme quoy ne l'auroit-elle esté,
Elle n'avoit qu'un seul homme avec elle.

Or en cela nous nous trompons tous deux;
Car bien qu'Adam fût jeune et vigoureux,
Bien fait de corps et d'esprit agréable,

Elle aima mieux pour s'en faire conter,
Prester l'oreille aux fleuretes du Diable,
Que d'estre femme et ne pas caqueter.

Hogy Ádám meglátta az ifju lányt,
Kit égi kéz varázsolt oldalárá,
Vad lángra gyúlt; s minő szerencse ránk:
A szép hölgy sem volt közönyös iránta.

Így eshetett, hogy egyszer legalább
Hűséges volt egy asszony e világba;
Bár visszafogni könnyü volt magát
A férjeurán kívül kit se látva.

Vagy mindketten tévednénk, Charleval?
Hisz erős volt bár Ádám s fiatal
S egyformán megnyerő külsőre, észre,

Hegyezte Éva inkább füleit
A bókoló sátán-incselkedésre,
Nem állva meg, ha nem kacérkodik.