Supervielle, Jules: Éjjel (La nuit Magyar nyelven)

La nuit, quand je voudrais changer dans un sommeil
Qui ne veut pas de moi, me laissant tout pareil,
Avec mon grand corps las et sans voix pour se plaindre,
Ma cervelle allumée et je ne puis l'éteindre,
Le mort que je serai bouge en moi sans façons
Et me dit:" Je commence à trouver le temps long,
Qu'est-ce qui peut encore te retenir sur terre,
Après notre défaite et la France en misère."
Ne voulant pas répondre à qui pourtant me suit
Et cherchant plus avant un monde où disparaître,
J'étouffe enfin en moi le plus triste de l'être
Et me sens devenir l'humble fils de la nuit.

Éjjel, midőn álmom felé keresek útat,
De nem kellek neki és változatlan úgy hagy,
Nagy fáradt testtel és hang nélkül a panaszra,
És nincs mi sistergő agyam tüzét lohassza -
 A holt, aki leszek, moccan, s egyszerre hallom:
„Földi időd immár lassacskán megsokallom;
El nem gondolhatom, mi köthet még a földre,
Hogy minden elveszett, s országod összetörve."
Örökös üldözőmnek felelni nem akarván,
S a hont kutatva, mely valahol eltakar már,
Elhal bennem a legsűrűbb emberi bánat,
S az éjjel elfogad alázatos fiának.