Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tour du Pin, Patrice de La : Közjáték (Interlude Magyar nyelven)

Tour du Pin, Patrice de La  portréja

Interlude (Francia)

Recueillons-nous; allons reviser nos amours.
Tous ces marais fermés sentent la pourriture,
La décadence; il faut oublier pour toujours
Ce qui fut notre seule nourriture.
 
Cette nuit sur l’étang de Foulc, en fin décembre,
Ces passages dans l’ombre et ce grand ciel hanté,
Tout cela serait-il une extase de chambre,
Un aveu brutal de stérilité?
 
Pourtant le vent sentait l’homme si fortement!
Ce n’était pas un vent d’idéal, de chimère,
Il était tout gonflé des merveilleux relents
Des eaux dormantes et des fondrières.
 
Il y a quelque chose de mort dans cette âme,
Quelque chose qui ne bat plus, qui sonne creux!
Sagesse! et les destins ironiques proclament
La naissance d’un jour clair et joyeux!
 
Sagesse! il faut viser aux choses éternelles,
Retourner vers le temple et ses secrets accords,
Où l’on entend, quand on se penche sur leurs stèles,
Si doucement battre le coeur des morts…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.paperblog.fr

Közjáték (Magyar)

Ó szállj magadba, szív; vedd számba szenvedélyed;
E zápult nádasok mind rothadást lehelnek,
És romlást: ideje nemesebbre cserélned
Minden eddigi lángoló szerelmed.
 
Ez az éj Foulc taván, decembervégi tájon,
E roppant, lázas ég s a dúlt bozót csapása,
Mindez nem volna más, mint négy fal közti álom,
Meddőségünk otromba vallomása?
 
Pedig a szélben oly vad emberszag kisértett!
S szél volt az, igazi, nem képzet, puszta árny csak;
Duzzadt hullámain holtágak s lápvidékek
Csodálatosan habzó gőze áradt.
 
Valami vak halált visz magában e lélek,
Nem lüktet, süketen kong éjjelén a mélység!
Jóság! már hirdeti gunyorosan a végzet
A víg és tiszta hajnal születését!
 
Jóság! csak az örök dolgok dalát dalold már,
Várnak a templomok s titkuk zenéje vár rád,
Hol hallod, ha a kő sírokra ráomoltál,
A holtak édes szívedobogását...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. Gy.

minimap